A programfüzet PDF formátumban letölthető lesz ITT (ha elkészül)!
Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket
a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. II. félévi előadásaira,
melyeket az MNM – Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár és Adattár könyvtártermében (1023. Budapest, Török utca 12.) tartunk.
Az egyes előadások pontos kezdési időpontjai alább, a rezüméknél találhatók!
FONTOS TUDNIVALÓK:
2024. szeptember 14-én, Szombaton tematikus sétát tartunk Budapest belvárosában, „Budapest város ostroma fényképeken: helyszínek és sorsok” címmel. Meghívója megtekinthető ITT!
2024. december 5-én, Csütörtökön Karácsony előtti teadélutánt tartunk, kötetlenebb programmal. (Konkrét hely és kezdési időpont később.)
Mivel felolvasóüléseink félévi programja a későbbiekben változhat, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy a megtekinteni kívánt előadás előtt, legyenek kedvesek a Társaság honlapjáról (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) ismételten tájékozódni (az előadás pontos helyét, idejét és témáját illetően)!
Az MHGT minden rendezvénye ingyenesen látogatható (nem csak Tagjaink, hanem minden Kedves Érdeklődő számára)!
Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül!
Részletes program:
2024. szeptember 26. Csütörtök (17:00)
A magyar öltözetű tábornoki gála egyenruha a cs. (és) kir. Hadseregben és a m. kir. Honvédségben (1751–1940)
Előadó: Rainer Pál [Laczkó Dezső Múzeum, ny. muzeológus; MHGT tag (Veszprém)] Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
Haller Sámuel gróf (1692–1777), lovassági tábornok magyar öltözetű tábornoki gála egyenruhában, 1760 körül (olajfestmény, egykor a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban)
A XVIII. század közepén Mária Terézia rendelte el a cs. kir. hadseregben, hogy az addig jobbára tetszés szerint ruházkodó tábornokok egyformán öltözködjenek. A tábornoki öltözetből létezett egy német (általános) és egy magyar (huszáros) jellegű. Utóbbit azonban az uralkodó és a m. kir. hercegek (főhercegek) mellett csak a magyar honosok, illetve a huszárezredesből előlépett tábornokok viselhették. 1868 után többnyire ezt hordták a m. kir. Honvédséghez beosztott tábornokok is. A pompás egyenruha a rengeteg arany zsinór, paszomány, sújtás és prém miatt egyben hadseregünk legdrágább uniformisa is volt. Bár szabása mindig az aktuális divathoz igazodott, színeit, fő jellegzetességeit a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia idejében végig változatlanul megőrizte. Sőt a Monarchiát túlélve – csekély módosításokkal – még a Horthy-korszakban is tovább viselték.
Ilyen uniformist viselt pl. gr. Nádasdy Ferenc, gr. Hadik András, József és István nádor, gr. Gyulay Ignác, gr. Andrássy Gyula, br. Fejérváry Géza, József főherceg, Gömbös Gyula és még sokan mások. Ugyanezt az egyenruhát öltötték magukra Szent István palástja alatt II. Lipóttól IV. Károlyig Habsburg uralkodóink is magyar királlyá történő koronázásukkor.
Az előadás korabeli ábrázolások és archív fotók segítségével mutatja be ezen „huszártábornoki” viselet fejlődését, változatait.
FIGYELEM! A 2024. október végén esedékes felolvasóülést, a terem foglaltsága miatt későbbi időpontban, november folyamán tartjuk meg! (Lásd alább!)
2024. november 14. Csütörtök (16:00)
FIGYELEM! A rendezvény a szokottnál korábban, 16:00-kor kezdődik! Az ülésen több előadás hangzik el, melyek tartalmi összefoglalói alább olvashatók!
Az ülést vezeti: dr. Ogoljuk-Berzsenyi Anett (MHGT, főtitkár) és Gyenes László (MHGT, titkár).
Tallinn város és heraldikai emlékei
Előadó: dr. Ogoljuk-Berzsenyi Anett [Budapest Főváros Levéltára, levéltáros; MHGT, főtitkár (Bp.)]
2023 októberében az MHGT társszervezete, a Szlovák Falerisztikai Társaság konferenciáját az észtországi Tallinnban tartotta. Ez alkalommal a két egyesület magyar tagjai felmérték a város heraldikai, funerológiai emlékeit, amit jelen előadások keretében szeretnének megismertetni a magyar közönséggel.
A város színes történelmének legtöbb épített emléke az Óvárosban található. A Toompea-hegy és az Alsóváros őrzi az elmúlt évszázadok nyomát: a dán fennhatóságtól a Hanza-városon, orosz uralmon át a függetlenné válásig. Sajátos hangulatot teremt a hajdani városfal fel-felbukkanó maradványa a szűk sikátorok, a céhek házai és a későbbi beépítések egyvelegében. A gazdag tárgyi emlékeket a város számos muzeális gyűjteményében csodálhatják meg az érdeklődők.
Tallinn számos díszes heraldikai emléket őriz a kőmegmunkálás virágkorából. Ezekhez köthető a fennmaradt címerek nagy része. A legkorábbi, 13. századi darabok egy hangulatos, középkori utcácskán végighaladva tekinthetők meg, de érdemes máshol is nyitott szemmel járni az utcán: falakon, kapukon bukkannak fel testületi és családi címerek. A város alatti járatokban, melyek az évszázadok során légópincétől hippi találkahelyig mindenféle funkciót betöltöttek, ugyancsak jelentős számú címeres emlék került elhelyezésre, leginkább a 16–17. századból. Fennmaradtak színes egyesületi címerek, melyek meglepő motívumaiban a város kereskedelmének behatásai figyelhetők meg. Az előadásban ezen a heraldikai anyagon keresztül kerül bemutatásra az észt főváros sokszínű múltja.
A tallinni Szűz Mária templom epitáfiumai
Előadó: Gyenes László [MHGT, titkár (Bp.)]
A halotti címerek – fából faragott síremlékek – Észtországban a legtöbb középkori templom falán megtalálhatók. Régi szokás volt, hogy sírfeliratokat helyezzenek el a szakrális épületekben, de a 17. században még népszerűbbé vált és így a 17. század tekinthető a halotti címerkészítés virágkorának.
A tallinni Szűz Mária-székesegyház fából készült halotti címergyűjteménye az 1684. június 6-i tűzvész utáni időszakból származik. A halotti címerek többsége a 17. század végéről és a 18. századból maradt korunkra.
A 18. század végén, az 1772-es templomon belüli temetkezési tilalom következtében, a fa halotti címerek hagyománya egy időre szinte megszűnt, de a 19. század közepén újra életre kelt. Az első világháború végéig számos fa kenotáf készült az észt lovagrend vezetőinek, illetve közéleti személyiségeknek az emlékére.
2024. november 28. Csütörtök (17:00)
Az iktári Bethlenek örökségének nyomában
Előadó: Miski Péter [Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PhD hallgató; Országos Tudományos Diákköri Tanács, TDK-referens (Bp.)] Az ülést vezeti: [SZERVEZÉS ALATT]
Bethlen Gábor uralkodása alatt – mint minden más erdélyi fejedelem – igyekezett saját családjának hatalmát megerősíteni, amihez hozzátartozott, hogy birtokadományokkal szilárdítsa meg famíliája helyzetét. Esetében leginkább öccse, a kormányzatban fontos támasza, István (1582–1648) és az ő gyermekei számíthattak erre. Hunyad és Máramaros főispánjaként, több uradalom birtokosaként, jelentős pozíciót töltött be a fejedelemség működésében, csakúgy, mint fiai, a bihari főispánságot és a váradi főkapitányságot megkapó ifjabbik István, a szintén Hunyad megyei főispánságot betöltő Péter, illetve mostohafia, Rhédey Ferenc, aki Küküllő főispánjaként és később tanácsúrként is biztosította helyét Erdélyben. Az ifjabbik István Széchy Máriát, Péter pedig Illésházy Katát vette feleségül, de mindkét frigy gyermektelen maradt. István (ifj.) 1632-ben, Péter 1646-ban hunyt el. Az idősebb Bethlen István leányai közül Anna Gyulaffy Sámuel, Katalin Zólyomi Dávid, Druzsiána pedig a már említett Rhédey Ferenc felesége lett.
Bethlen István (id.) végrendeletében részletesen felsorolta, melyik gyermekének, illetve melyik unokájának milyen örökséget hagy, továbbá mi a teendő, ha kihalna az egyik ág. A rövid ideig a fejedelmi címet is megszerző Bethlen István tehát abban a tudatban hunyta le örökre szemét 1648-ban, hogy biztosította családja jövőjét.
Lányai közül Druzsiána élt a legtovább, férjével együtt ők igyekeztek gondját viselni hamar szülők nélkül maradó unokahúgaiknak és unokaöccsüknek. Gyulaffy Máriát gyámlányukként nevelték, majd ők adták feleségül Thököly Istvánhoz. Zólyomi Krisztina Perényi Gáborhoz ment nőül, míg fivére, Miklós Alia Máriát, Lorántffy Zsuzsanna gyámlányát vehette feleségül. A már eddig is kusza családi kapcsolatokat, politikai pártállásokat az 1657-es lengyelországi hadjáratot követő hatalmi válság, az Erdély trónján egymást váltó fejedelmek és az ő érdekeik zavarták még jobban össze. Apafi Mihály konszolidációjának idejére már halott volt Rhédey László (Druzsiána fia); Gyulaffy Mária (Thököly Imre és nővérei édesanyja), valamit Zólyomi Miklós is hűtlenségbe esett, így a fejedelem haragja elől a Portára menekült, ahonnan már nem tért vissza.
Az előadó a fent leírtakat kívánja részletesebben kifejteni, illetve a történetet tovább folytatva, bevonja új szereplőként az Esterházyakat, a Nádasdyakat és a Telekieket is.
2024. december 12. Csütörtök (17:00)
Címerek, zászlók, pecsétek Fejér vármegyében
Előadó: Szászi József [tanár; MHGT tag (Székesfehérvár)] Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
Az előadás elején az előadó röviden visszatekint egy korábban, 1996-ban rendezett székesfehérvári „CÍMEREK ZÁSZLÓK PECSÉTEK” című kiállítására, amely jelen előadása címét inspirálta. Áttekinti a települési önkormányzatok jelképeinek: címereknek, zászlóknak és pecséteknek a történelmi hátterét.
Az előadásban a Fejér vármegyei települési címerek mellett foglalkozik olyan mai magyar címerekkel, amelyek különböző jogi személyek (iskolák, egyesületek és egyházközségek, illetve egyházmegyék) jelképei. Ezekre különböző példákat hoz az általa alkotott Fejér vármegyei címerek bemutatásával.
Továbbá konkrét példákon keresztül bemutatja a pecsétek fajtáit (fém-, viasz- és papírfelzetes pecsétek) és szintén konkrét példák bemutatásával kitér a kommunális zászlókra is.
Végezetül képeken keresztül ismerteti huszonöt Fejér vármegyei település általa alkotott címereit, illetve ezen települések kommunális zászlaját és történelmi pecsétjét (melyek némely településnél a címer kiindulásául szolgáltak).
A nyomtatott példányok postázása, a T. Előfizetők részére, folyamatban van.
A folyóirat (és annak nyomtatott változata) hosszú távú fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú, hogy kellő számú előfizetője legyen! (A Turul előfizetőinek létszáma jelenleg 61 fő.) A stabil előfizetői állomány nemcsak a lap anyagi fennmaradásának alapja, hanem közvetve a folyóirat irányvonalának, az iránta megnyilvánuló szakmai és társadalmi érdeklődésnek is lenyomata és fokmérője.
Nem kell attól tartanunk, hogy a Turulnak ne akadna olvasója! Szakmai körökben napi rendszerességgel olvassák, hivatkozzák. Mégis fontos, hogy lelkes ügybarátok, valamint szakemberek tudatosítsák magukban: attól, hogy a folyóirat azonnal, bárki számára ingyenesen elérhető [akár hivatalos honlapján (https://turul.mhgt.hu/), akár az MTAK repozitóriumában vagy az EPA adatbázisban], még nem magától „születik”; hanem szerkesztésének és (nyomtatott, sőt elektronikus) kiadásának (és online közzétételének) szellemi és anyagi előfeltételei vannak!
Reméljük, hogy ezen nézőpont, és a nyomtatott folyóirat kézzelfoghatóságának, maradandóságának élménye, újabb előfizetőkkel fogja a Turul táborát gyarapítani, és ezáltal sikerülni fog a következő években a százas létszámot elérni, sőt meghaladni!
Meghívó a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. szeptember 24-i elnökségi ülésére
Tisztelt Tagtársunk!
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság vezetősége nevében, tisztelettel meghívom Önt a Társaság következő elnökségi ülésére.
Az ülés helyszíne: az ülés a virtuális térben, a Jitsi nevű (Internet-böngészőből azonnal használható) kommunikációs program segítségével kerül megrendezésre. Időpontja: 2024. szeptember 24. Kedd, délután 17 óra 00 perc (17:00).
Az ülés napirendi pontjai:
Tagsági ügyek: Döntés az elmúlt időszakban beérkezett tagfelvételi kérelmekről. A még fennmaradt, kétévi hátralékkal rendelkező tagokat érintő tagrevízió megindítása.
2024. és 2025. tárgyévi NEA pályázatok: A 2024. tárgyévi NEA pályázat állásának áttekintése; a pályázat keretében beszerzendő könyvek listájának összeállítása. A 2025. tárgyévi NEA pályázat lehetséges tételeinek előzetes megfontolása (hogy a soron következő pályázat könnyebben leadható legyen).
Az MHGT Könyvtára és Levéltára: A Felügyelőbizottság legutóbbi (2024.V.24-én tartott) ellenőrző ülésén kifogásolta, hogy az MHGT Könyvtárának leltára nincsen. Az elnökség, a leltár mielőbbi összeállítása érdekében, rendelkezhet az MHGT teljes könyvállományának ideiglenes elhelyezéséről és számbavételéről. Az elnökség megfontolja a Társaság Levéltára helyzetének rendezésére teendő lépéseket.
TURUL folyóirat: A pénztárnok előterjesztésére döntés születhet a folyóirat 2025-ös (98.) évfolyamától érvényes bel- és külföldi előfizetési díjairól.[1]
Egyéb ügyek: Egyéb, megvitatásra javasolt ügyek.
A virtuális térben folyó üléshez az MHGT bármely rendes tagja csatlakozhat, és figyelemmel kísérheti annak lefolyását.
Kérjük szépen azon T. Tagtársainkat, akik az ülésen ilyen formában részt kívánnak venni, hogy ebbéli szándékukat legkésőbb az ülést megelőző napig, elektronikus levélben jelezzék, a penztarnok.mhgt@gmail.com címen!
Szeretettel várjuk érdeklődő Tagtársainkat!
Jelen meghívást a hatályos Alapszabály 4. §. (1) a) és 6. §. 6.2 (13) pontja, valamint a 24./2017.(X.9.) sz. közgyűlési határozat értelmében küldöm.
Tisztelettel:
Dr. Pandula Attila (az MHGT elnöke)
(Kelt: Budapest, 2024. szeptember 17.)
[1] A TURUL SZMSZ D.VI.b.14. pontja értelmében: „A folyóirat éves előfizetési díját, a pénztárnok javaslata alapján, az MHGT Elnöksége, egyszerű többséggel, határozatilag állapítja meg. Az előfizetési díj részét képezi a belföldi csomagolási- és postaköltség is. A folyóirat esetleges (belföldi) viszonteladói, csakis ugyanezen az áron juthatnak hozzá a folyóirathoz, tehát mindennemű árengedmény nélkül. (Ezzel elejét veendő annak, hogy a viszonteladók a Társaságtól előfizetőket vonjanak el, és az árrésen nyerészkedjenek.) Külföldi vevők (és esetleges viszonteladók) számára, a postaköltség-többlet alapján, az Elnökség magasabb, egyedi előfizetési díjat határoz meg. Az erre szóló előterjesztést is a pénztárnok teszi, és az Elnökség egyszerű többséggel fogadja el.” Lásd: https://turul.mhgt.hu/turul-szmsz/
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság2024. szeptember 14-én, Szombaton tematikus sétát tart Budapest belvárosában, amire szeretettel várunk minden egyesületi tagot és érdeklődőt!
A sétát vezeti: Ogoljuk Andrej (idegenvezető, az MHGT r. tagja); témája:
Budapest város ostroma fényképeken: helyszínek és sorsok.
A résztvevők megismerhetik Budapest 1944–1945-ös ostromának belvárosi helyszíneit. A vezető bemutatja az ostrom idején készült felvételeket, mesél a képek készítőiről, a képeken szereplő emberekről és épületekről.
Útvonal: Kálvin tér – Astoria – Ferenciek tere – Szervita tér – Vigadó. Időtartam: kb. 2 – 2,5 óra.
A sétán való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött! Kérjük, részvételi szándékukat az egyesület központi e-mail címén (mhgt2009@gmail.com) jelezzék, 2024. szeptember 13-án 12:00 óráig.
lesz, melyen külön belépőjegy előzetes megvásárlásával lehet majd részt venni. (A jegyvásárlás módját a később összeállítandó részletes meghívó fogja tartalmazni, melyet várhatóan a Zichy Örökségért Alapítvány Facebook oldalán tesznek majd közzé.)
Gróf Zichy Géza a kiegyezés utáni magyar komolyzenei élet egyik legtehetségesebb, legkülönlegesebb és mégis méltatlanul elfeledett tagja volt. Egy vadászbalesetben gyerekkorában elveszítette fél karját, de kitartásának és tehetségének köszönhetően bal kézzel virtuóz módon megtanult zongorázni. Európa-szerte koncerteket adott, emellett saját zongoraműveket, operákat és verseket is írt. A Magyar Történelmi Családok Egyesülete és a Zichy Örökségért Alapítvány által a művész halálának 100. évfordulójára szervezett kamarakoncerten felcsendülnek Zichy Géza művei, valamint a közönség egy előadást hallhat életéről, melyet egy-egy verse színesít meg.
Felhívjuk T. Tagtársaink figyelmét, hogy jelen program csupán tervezet, mely a későbbiekben módosulhat (a helyszín, időpontok, előadások tekintetében egyaránt). Amint az esetleges programváltozásokról hírt kapunk, azokat jelen oldalunkon, piros színnel fogjuk feltüntetni.
A rendezvények (teljes és aktuális) listája az MTCSE honlapján is megtalálható. Mi itt (az MHGT honlapján) csak azon rendezvényekről adunk hírt, melyek az MHGT Tagjai számára nyilvánosak és ingyenesen látogathatók. (Az itt nem hirdetett rendezvények zárt körűek, tehát azokon csak az MTCSE tagjai és az általuk külön meghívott személyek vehetnek részt.)
További tudnivalók:
Felhívjuk a kedves résztvevők figyelmét arra, hogy a rendezvényeken esetenként videó- és fényképfelvételek készülnek, amelyek az MTCSE különböző csatornáin megjelenítésre kerülhetnek. A rendezvényeken való részvétel ezen körülmény automatikus tudomásul vételét feltételezi. Kérjük ezért, hogy akinek ezzel kapcsolatban kifogása van, fényképezéskor igyekezzen kikerülni a kamera látóteréből. Természetesen lehetőség van utólag kérni a képből történő kitakarást, amely kérésnek az MTCSE minden esetben eleget tesz.
A rendezvényeken az MTCSE tagjai részére a részvétel ingyenes. Az MHGT tagjai a MTCSE előadásait ugyancsak ingyenesen látogathatják. Nem egyesületi (MTCSE/MHGT) tagok esetében a részvétel az adott eseményhez küldött regisztrációs linken történő regisztrációhoz kötött, 1000 Ft támogatási díj befizetése ellenében.
A történelmi Magyarország területén működött hiteleshelyek (káptalanok és konventek) levéltárai, a feudális korszak birtoklástörténetének, helytörténetének, és (főleg a nemesség tekintetében) családtörténetének is, pótolhatatlan forrásai.
Sajnos Trianonnak „köszönhetően”, e levéltárak jelentős része külföldre került, ami kutatásukat megnehezíti, de a csonka-Magyarországon maradtakhoz való hozzáférés sem zökkenőmentes. Anyaguk úgyszólván egyáltalán nem hozzáférhető digitálisan, egyes esetekben még az iratok alapszintű leltára sem elérhető (ami a helyszíni kutatást is megnehezíti).
Egyes hiteleshelyi levéltárak (pl. egri káptalan, gyulafehérvári káptalan, kolozsmonostori konvent), az MNL tagintézményeinek kezelésében vannak; ezekről legalább jegyzék rendelkezésre áll; azonban online kutatásról itt sem beszélhetünk. (Kivételt képeznek a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, lásd alább!)
Az elérhetővé vált források
Fenti okokból, nagyon fontos és örömteli fejlemény, hogy az MNL Országos Levéltárában található, káptalani, konventi és vármegyei segédkönyvek digitalizált mikrofilmjei, felkerültek az Elevéltár oldalra, és így mindenki számára azonnal hozzáférhetők.
(Közzétételük dátuma a weboldalról nem derül ki, feltehetőleg 2023. végén vagy 2024 folyamán történhetett.)
Ebben olvasható, hogy II. József 1786-os rendeletével megszüntette a káptalanok és konventek hiteleshelyi működését; levéltáraikat ekkor rendezték és segédkönyveikről másolatok készültek, melyeket a Hétszemélyes Táblának beküldtek. A vármegyei levéltárak egyes jogszolgáltatási iratairól is segédkönyvek készültek, melyeknek másodpéldányait ugyancsak a Hétszemélyes Tábla kapta meg.
Habár ezen elenchusok és mutatók az összeírni szándékozott óriási forrástömegnek csak egy részét fedik le, és nem egységes módszerrel/minőségben készültek, mégis nagyszerű segítséget nyújtanak egyes források felkutatásához, mai lelőhelyének azonosításához; a tartalmi kivonatok révén pedig azonnal használható adatokkal gyarapíthatják kutatásunkat.
A digitalizált segédkönyvek megtekinthetők
az alábbi helyeken és módon:
O 65 – Káptalani levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói:
Az oldal alsó részén lévő, Digitális tartalom linkre kell kattintani!
Kb. egy percet kell várakozni, azután az oldal alján megjelenik a képnézegető.
A képnézegető gombjaival és alsó navigátorával, végignézhetjük a mikrofilmet. A fényerő és kontraszt a jobb-felső sarokban lévő csúszkákkal állítható. A felül-középen lévő Full gombbal, teljes képernyős nézetre válthatunk.
O 66 – Konventi levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói:
Végül vannak olyan források, melyek (a fenti, káptalani/konventi/vármegyei segédkönyvekhez hasonlóan), csak az Elevéltár oldalon érhetők el digitálisan. Például:
Y 5 – b – Címermásolat-gyűjtemény: https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::4942839 (Főleg belügyminisztériumi nemességigazolások kapcsán, az Országos Levéltár őrizetébe került címerfestmények. Itt is a „Teljes struktúra” nézetre váltva lehet lenyitogatni a „Címermásolat-gyűjtemény” alatti mappákat/képeket!)
R 397 – Joó Csaba gyűjtemény: https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::14717 (Egykori MHGT Tagtársunk középkori oklevél-gyűjteménye – ezek a digitális felvételek a későbbiekben nyilvánvalóan a DL-adatbázisba is be fognak kerülni. Itt is a „Teljes struktúra” nézetre szükséges váltani azalmappák/képek megtekintéséhez!)
Érdemes tehát a W szekció alatt „nézelődni” az Elevéltár oldalon – hátha az általunk kutatni kívánt forrást már digitalizálták és közzétették!…
Szubjektív megjegyzések
Amatőr családkutatóként az érdekelt, vajon mennyire teljesek (hibátlanok) a közzétett káptalani és konventi segédkönyvek, és mi a hasznuk?
Idén lesz huszadik évfordulója, hogy egy köznemes család kutatásába belefogtam. Az évek során számos levéltárat felkerestem, különféle forráshivatkozásokat, hipotéziseket követve, de az esetek 80–90%-ában olyan iratokhoz jutottam csak hozzá, melyek elsősorban nem az általam kutatott családdal foglalkoztak, tehát kutatásom szempontjából másodlagos forrásnak bizonyultak.
Egyre inkább kibontakozott előttem a család tulajdonában egykor létezett iratanyag tartalma (amely leveles ládákra, oklevelekre, több tanúvallomásban történt utalás), és egyre inkább éreztem a hiányát annak, hogy ezeket az iratokat sosem vehettem kézbe (sokáig támpontom sem volt, milyen kézen-közön, hová kerülhettek az idők folyamán).
Az előkerült adatokból viszont egyértelmű volt, hogy a család legtöbb jogügylete hiteleshely (konkrétan: a nyitrai káptalan) előtt folyt le (másfelől különféle vármegyei törvényhatóságok előtt, helyhatósági-járási szinten csak elvétve). Úgy láttam, a „családi levéltár” jelentős hányadában rekonstruálható volna, az egykor benne foglalt tételek azonosítása, sőt jelentős részben akár szövege tekintetében is, a nyitrai káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyvei alapján.
A nyitrai káptalan hiteleshelyi iratanyaga jelenleg a nyitrai Szent Emmerám-székesegyház épületében, annak egy kívülállók számára megközelíthetetlen részében található. Itt kutatóterem kialakítása lehetetlen, így az eredeti iratok nem kutathatók. A teljes iratanyagról Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Levéltárban mikrofilm-másolat van. Ezeknek a (mikrofilm-olvasóval nézegetve, sajnos nem egykönnyen olvasható minőségű!) mikrofilmeknek a végignézése, optimista becslés mellett is hónapokat venne igénybe. A mikrofilmekről, hagyományos eszközökkel fotómásolatot készíteni nehéz – tehát, ha az ember talál is „valamit”, arról vagy saját kezű jegyzetet készít, vagy életlen fotókat (fényképezőgéppel).
Meg kell vallanom, évek sora óta sem tudtam magamat rávenni arra, hogy Pozsony és lakóhelyem között vasúton ingázva, hónapokat töltsek ezen, általam (felvidéki kutatótársak fotói alapján) túlságosan is jól ismert minőségű mikrofilmek nézegetésével. (Egy ösztöndíjas, vagy Pozsony környéki lakos, talán megengedhetné ezt magának!)
Egyre inkább érezve a nyitrai káptalan adatainak hiányát kutatásomban, egyre nőtt lelkiismeret-furdalásom, mert tudtam, hogy munkám emiatt olyan mértékben lesz hiányos, hibás, ami (teljességre törekvő embernek) vállalhatatlan. Ez annál fájdalmasabban érintett, mert a családkutatást életem egyik fő feladatának tekintem.
Mostanában, egy kutatási szakasz lezárása kapcsán, „levegőben lógó” jelzetek, ismereten lelőhelyű forrásokról készült (egyszerű) másolatok eredetijeinek azonosítása kapcsán, végül is arra jutottam, hogy „mindenáron” megkezdem a „nyitrai káptalan feldolgozását”, és első lépésként az Országos Levéltár O 65 fondjában lévő segédkönyveket szerettem volna kikérni, átnézni (hogy ha azok kellően részletesek, a bennük fellelt jelzetek alapján tervezhessek meg egy esetleges célzottabb pozsonyi kutatást).
Ekkor vettem észre, hogy az Elevéltár oldalon „fenn van minden”!
Ennél nagyobb öröm már régen ért!
A két országos hatókörű hiteleshely (esztergomi és pozsonyi káptalan), továbbá a nyitrai káptalan és a csornai konvent segédkönyveit néztem át eddig (futólag).
A pozsonyi mutató-könyv szerfölött gondatlan munka, így ennek jellemzésére felesleges is a szót vesztegetni.
Az esztergomi és nyitrai káptalan elenchusai egyaránt kiválóan használhatók, részletesek, pontosak. Korábban fellelt adataimmal összevetve őket, teljességgel hiánytalanoknak találtam őket.
A nyitrai hiteleshely anyagának feldolgozása mintaszerű. Úgyszólván raktári rend szerint haladtak, vagyis a szálas oklevél-anyagot, ügytípusonként/korszakonként külön könyvbe vették fel, a hiteleshelyi jegyzőkönyvek sorozatát pedig úgy dolgozták fel, mintha az egyes kötetekhez külön-külön ABC-rendű személy- és helynév szerinti lajstrom készült volna. A feldolgozás így a raktári rendet, az időrendet és a nevek ABC rendjét is, szigorúan követi. Ez meglátásom szerint a korszakban elérhető leglogikusabb feldolgozási mód volt, ami az adatok teljességét úgy teszi kimutathatóvá, hogy minden keresett adat, bonyolult/többszörös kereszthivatkozások nélkül is igen gyorsan megtalálható (mivel minden esetben a korszak/raktári rend által pontosan meghatározott, és aránylag kevés számú oldalon keresendő) – feltéve, hogy legalább hozzávetőlegesen ismerjük az irat keletkezési idejét. Hátránya, hogy minden irat/ügydarab csak egyszer (egyetlen, kitüntetett címszó alatt) szerepel a jegyzékben (egy pár helyen kezdetleges kereszthivatkozások vannak). Másik, óhatatlan hiányosságként a regeszták korlátos terjedelme tűnik fel; azonban a tartalmi tömörítésből adódó adatvesztés, elválaszthatatlan sajátsága e műfajnak, tehát hibaként nem rovandó fel.
A nyitrai segédkönyvek minősége, adatgazdagsága tehát fantasztikus – legjobb reményeimet is felülmúlta! Az engem különösen érdeklő XVI–XVII. századra vonatkozólag, már az első két napon, felületes ad-hoc nézelődéssel is nagyjából ugyanannyi, teljesen új adatot tudtam kinyerni belőlük, mint a megelőző húszévi kutatás eredményeként! (Úgy vélem, ez a számomra eléggé mellbevágó tény, nem csupán az én kutatói ügyetlenségemet, hanem a hiteleshelyi adatok nagy jelentőségét is ékesen bizonyítja!)
Az esztergomi főkáptalan elenchusai más rendszerűek. A tárgyszavak ABC-rendjében készültek ezek; az „adott betűn belüli” (tehát: azonos betűvel kezdődő) címszavak között gyakori kereszthivatkozásokkal. (Ugyanezt eltérő betűk esetében igen nehéz lett volna megoldani, így erre láthatólag nem törekedtek.)
Egy adott betűn belül, előbb a szálas (capsa – fasciculus – numerus szerint hivatkozott) iratokat vették lajstromba, a raktári rendet szigorúan követve. (Tehát doboztól-dobozra, azokon belül kötegről-kötegre stb. növekvő rendben. Ezen szálas iratok tartalmilag véletlenszerű sorozatot alkotnak.) Majd a hiteleshelyi jegyzőkönyv-adatok kimutatása következik, aránylag időrendben. Bizonyos, csak utóbb előkerült adatok lajstroma, afféle pótlék-kötetekbe került.
Bár tehát a feldolgozás itt is meglehetősen pontosan követte a raktári rendet, valamint időrendet, a címszavaknak az ABC betűi szerint különálló kötetekbe gyűjtése azt eredményezte, hogyha az ember egy bizonyos, általa ismert jelzetű (és dátumú) iratot keres (pl. én a „C. 23. f. 2. No. 12.”, tehát Capsa 23. – Fasciculus 2. – Numero 12. jelzetű, 1547. évi iratot), úgyszólván az összes betűnél végig kell néznie, vajon hová/milyen tárgyszó alá vették fel azon tételt. (Ezen irat regesztája például a „B” betű első kötetébe, a 216. oldalra került, „Bessenyey” tárgyszó alá.)
Egyetlen irat kikeresése így kedvezőtlen esetben akár fél munkanapot is igénybe vehet; míg ugyanez a nyitrai feldolgozási módszer szerint, jó esetben nagyjából negyed vagy fél óráig (se) tartana (hogyha az irat körülbelüli keletkezési idejét ismerjük).
Az egyes tárgyszavak betűnként külön kötetekbe való rendezése, valószínűleg a feltárt iratanyag nagy mennyiségéből adódó (a munka kezdetét megelőző) elhatározás lehetett; azonban kiemelendő, hogy a nyitrai feldolgozási módszert követve, azonos tárgyszó-szám mellett, gyakorlatilag ugyanilyen terjedelmű segédlethez jutottak volna – azzal az előnnyel, hogy az egyes betűk közötti kereszthivatkozások, egy adott korszakon belül, már elég könnyen kivitelezhetőek lettek volna.
[A megvalósult elenchusban viszont korszakokon átívelő kereszthivatkozások lehetségesek, de csak egy adott betűn belüli tárgyszavaknál; aminek nézetem szerint jóval kevesebb értelme van, minthogy egy adott korszakon belül kellene az oda tartozó összes tárgyszót keresztbe hivatkozni (tekintet nélkül a kezdőbetűkre), a keresett irat azonosításához; a korszakok közötti, és csak egy betűre korlátozott hivatkozásoknak alig van értelme.]
Teljesség, megbízhatóság tekintetében, az esztergomi segédkönyvek, nem maradnak a nyitraiak mögött.
Futólag a csornai konvent lajstromait is megnéztem, minőségüket igen jónak találtam – itt is (számomra) nagy jelentőségű új adatokra bukkantam.
Érdekes belegondolni, hogy miért és hogyan jöttek létre ezek a segédkönyvek. A (fentebb már hivatkozott repertóriumban lévő) fondleírások szerint:
„II. József 1786-ban elrendelte a káptalanok hiteleshelyi működésének beszüntetését, s a Hétszemélyes Tábla útján az egész hiteleshelyi iratanyag központi irányítás alá helyezéséről is döntött. A Hétszemélyes Tábla intézkedésére a rendezési és lajstromozási munkák, illetve a segédkönyvek másolása 1786-ban a hiteleshelyeknél megindult. A hiteleshelyek bekért segédkönyveit (elenchus és mutató) a Hétszemélyes Tábla a közvetlenül alája rendelt Tabula Provinciális, illetőleg az utóbbi mellett létrehozott Országos Hiteleshelyi levéltár számára gyűjtötte össze. (…)
II. József 1786-ban elrendelte, hogy az egész magyar jogszolgáltatás központi hatóságává emelt Hétszemélyes Tábla rendelkezései szerint, a megyék levéltáruk közigazgatási és jogszolgáltatási iratanyagát kettéválasszák, s a jogszolgáltatási vonatkozású, ún. „Judicialia” anyagot rendezzék, segédlettel lássák el, s ezek egy példányát a Hétszemélyes Táblához küldjék meg. A 46 magyarországi megyében 1786-ban a segédkönyvek másolása megindult, de 1789-ig csupán 16 megye küldte be segédkönyveinek másodpéldányát a Hétszemélyes Táblához.”
A magam részéről kalapot emelek a kalapos király előtt: központosító törekvéseinek, rohamléptekben végrehajtott (több ponton alkotmányellenes és egyháznyúzó) reformjainak, melyek a maguk idejében vajmi kevés hasznot hajthattak – így, 200 év után, váratlan, nagyszerű hasznait élvezve!
Kétségtelenül nagyszerű ajándék a Levéltárosok részéről, ennek az adatforrásnak a közzététele, a hely- és családtörténettel foglalkozó kutatói közösség számára!
Lélekben megköszönve ezt, nagyon is közelfekvőnek tűnik elgondolkozni azon: hogy ha már ezen néhány mikrofilm közreadása ekkora potenciált hordoz magában, vajon mekkora fegyvertény volna, hogyha egyszer az összes hiteleshelyi irat, online kutathatóvá válna?
Múlt évi (2023.IV.25-i) előadásomban is kitértem vesszőparipámra: a történelmi Magyarország hiteleshelyeinek teljes korpusza digitalizálandó, és az így képzett adatbázis (egyes részletei), akár előfizetéssel, akár (bizonyos részek) anélkül, online elérhetővé teendő!
(Ez nem feltétlenül jelenti a teljes adattömeg azonnali elérését. Az egyes források szerverekre való feltöltése, eseti jelleggel, az aktuális-előjegyzett szükséglet szerint is történhet. A lényeg az, hogy a források digitális formában rendelkezésre álljanak egy központi adattárban, és abból az igényelt másolatokat a kutatók, valami úton-módon, megtekinthessék!)
Kihangsúlyozandó: nem végtelen mennyiségű adatról van szó! Egy-egy hiteleshely működése legtöbb esetben az újkor 3–4 évszázadára korlátozódik, és az iratok nagy része kötetek formájában van jelen (az ahhoz kapcsolódó szálas iratok pedig, eléggé rendezettek lehetnek, főleg a kisebb hiteleshelyeken). Mai levéltári léptékkel tekintve, kifejezetten nem nagy terjedelmű (átlagosan 20–50 ifm nagyságrendű) fondokról beszélhetünk (amely mérettartományból csak egy-két legnagyobb hiteleshely ugrik ki). Előny az is, hogy a fondok már lezárultak, tehát semmilyen további gyarapodás nem gátolja rendezésüket, az iratok teljességének egyidejű számbavételét.
Hogyha tehát a Hevenesi–Kaprinay–Pray–gyűjteményekköteteinek digitalizálása, és online közzététele, az elmúlt években, nagyon is lehetségesnek bizonyult – ugyan miért ne lehetne hasonló digitalizálást káptalani jegyzőkönyvekkel (és ottani szálas iratokkal) végrehajtani?
A hiteleshelyi levéltárak egy része eleve belföldi állami levéltárakban van. Ezeket úgyszólván „központi utasításra” bármikor digitalizálni lehetne.
Más levéltárak (belföldi és határon túli) egyházi kezelésben vannak. Ezek digitalizálására helyenként (például épp a nyitrai káptalan esetében) vannak tervek. Épp az lenne a „nagy művészet”, fegyvertény, hogyha a több állam területére szétszabdalt, és helyenként nehezen hozzáférhető eredeti iratokat, sikerülne egységes technikai feltételek mellett lefényképezni és digitálisan elérhetővé tenni, egyetlen rendszeren belül – aminek legnehezebb része voltaképpen a szervezés, az „érdekek összehangolása” – az esetlegesen megnyilvánuló ellenkezés letörése. – Ez valóban „nagy művészet” volna!
Lehetetlen? Vágyálom? Meg sem érdemes próbálni? Hagyjuk valósulását a jövőre, a „spontán digitalizációra” – mely „előbb-utóbb úgyis mindent utolér”?
Mit nyernénk vele? Miért volna érdemes programot alkotni erre?
Ha a hiteleshelyi levéltárak egységes digitalizálása megtörténne, azzal olyan fegyvert (pacifistább szóhasználattal: eszközt) kapna a magyar történettudomány, ami páratlan lenne más országok viszonylatában is. A hiteleshelyi szervezet bizonyos tekintetben magyar sajátosság, mely a középkorban és kora újkorban, a hazai jogi életben meghatározó szereppel bírt, az iratok megőrzésében. „Nem káptalan a feje, hogy tudja” – szoktuk mondani – amiből adódik az ellentéte is: hogy a káptalan mindenről tudomással bír.
Mennyi homályos tapogatózást, téves következtetést, hibás adatot lehetne kigyomlálni a helytörténetből, családfákról; milyen sok adalékkal szolgálni a köztörténethez, várak, uradalmak, intézmények, országos tisztségek történetéhez, a jogtörténethez (és ezáltal a diplomatikához is), ha a káptalanok anyagát jobban feltárnánk, felhasználnánk!
A hiteleshelyek rendszere behálózza történelmi Magyarország területének egészét, és a feudális korszak páratlan részletességű tükrét nyújtja. Ez adja óriási jelentőségét.
Könnyen belátható, hogy ugyanezen tényezőkben, eszmei vonásokban keresendők azok az okok, melyek a XX. században, és a jelenkorban is, akadályozták, a trianoni utódállamokban, és itthon is, hogy ezen forrás-csoportot megfelelő(bb)en kiaknázzák. Érezhető volt (és helyenként maradt is), a káptalani és konventi okmányok felé közelítvén, a „légüres tér”, az „ajtók zártsága”, az „inkább jobb arról megfeledkezni” mentalitása. Ennek a helyzetnek a fenntartása azonban sem a magyar társadalomnak (beleértve a tudósokat is!), sem a magyar egyháznak, nem lehet valóságos érdeke!
Az objektív történetkutatói érdeket is nagymértékben sérti.
Miért gáncsolná saját lábát a kutató, azzal, hogy sok száz kilométereket utazgatva, elrongyolt öreg könyvekben lapozva, vagy olvashatatlan minőségű múlt századi mikrofilmeket pörgetve, nézzen át olyan mennyiségű iratot, ami személyes jelenléttel (és megfelelő segédletek híján) eleve reménytelen, sziszifuszi vállalkozás? Mennyivel kezelhetőbb, tartalmilag is feltárhatóbb és kutathatóbb volna ugyanez a nyersanyag, digitális formában!
Az erőfeszítés minden munkának, így a kutatómunkának is, velejárója – a felesleges erőfeszítés azonban mindig intő jel: mely mulasztásra, fontos megoldatlan problémára mutat rá!
Egyesek úgy vélhetik, a közlevéltárakban „már bent lévő” iratok gondosabb feltárása, pl. egyes családi levéltárak feldolgozása által bővíthető jelentékenyebben a kutatók rendelkezésére álló forrásbázis.
Azonban tegyük szívünkre a kezünket: mi van a családi levéltárakban? A birtokjogi iratok nem elhanyagolható része, ott is (egykorú vagy utólagos) káptalani/konventi kiadmány!
Amilyen egyoldalú értékítélet volna tehát a családi levéltárak (az ott lévő misszilisek, úriszéki, birtokigazgatási iratok, tervek, térképek, naplók stb.) feltárását/kutatását elhanyagolni, ugyanolyan, sőt bizonyára nagyobb tévedés, a káptalanokkal és konventekkel ezt tenni. Mert utóbbiak elé nagyobb súlyú ügyekben fordultak az emberek – melyeket egyszerű magániratokkal nem lett volna tanácsos rendezni.
Programot kellene tehát alkotni, az összes egykor volt hiteleshely iratanyagának digitalizálására, és egységes rendszerben való elérhetővé tételére!
(Elsősorban az újkori anyagot értve, hiszen a középkori iratok tekintetében, a DF adatbázis igen magas feldolgozottságot tud felmutatni. Itt is van azonban rossz minőségű felvétel, hiányzó pecsétfotó elég – melyek helyett újabbakat lehetne készíteni!)
Ez elsősorban a magyar történészek (vagy tágabban szólva: „történelemmel foglalkozók”) érdeke; innen, tehát magyar részről szemlélve, pedig csakis a Magyar Nemzeti Levéltárat tarthatjuk alkalmasnak egy ilyen program megszervezésére.
Az MHGT – és hasonló szervezetek – azonban, felhasználva társadalmi és egyházi kapcsolataikat, „lobbierejüket”, e program tervezetének kidolgozását és megvalósítását, érdemben elősegíthetnék!
Meghívó a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. május 17-i elnökségi ülésére
Tisztelt Tagtársunk!
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság vezetősége nevében, tisztelettel meghívom Önt a Társaság következő elnökségi ülésére.
Az ülés helyszíne: az ülés a virtuális térben, a Jitsi nevű (Internet-böngészőből azonnal használható) kommunikációs program segítségével kerül megrendezésre. Időpontja: 2024. május 17. Péntek, délután 17 óra 00 perc (17:00).
Az ülés napirendi pontjai:
2024. évi költségvetés és NEA pályázat: A pénztárnok, az elnökség általi megvitatásra, előterjeszti 2024. évi költségvetési tervvázlatát (különös tekintettel a 2024. tárgyévi NEA pályázat keretében nyert 500 ezer forint felhasználására). Beszámol a 2023. tárgyévi NEA pályázat sikeres lezárásáról/elszámolásáról.
TURUL folyóirat: A 2023. évi (Elnök úr által már előzetesen engedélyezett) TURUL-tartalomjegyzékek jóváhagyása. A főszerkesztő 2024. évi munkatervének jóváhagyása. Pályázati és finanszírozási lehetőségek számbavétele. A TURUL honlapra felteendő közlési szabályzatok áttekintése. A folyóirat körüli teendők és a még rendezendő kérdések megbeszélése.
Tagsági ügyek: Döntés az elmúlt időszakban érkezett tagfelvételi kérelmekről. Kilépések és más tagsági jogviszonyt érintő közlések tudomásul vétele. A 2024. tárgyévi tagrevízió kapcsán szükségessé vált (tagsági jogviszonyt felmondó) határozatok meghozása.
Egyéb ügyek: Egyéb, megvitatásra javasolt ügyek.
A virtuális térben folyó üléshez az MHGT bármely rendes tagja csatlakozhat, és figyelemmel kísérheti annak lefolyását.
Kérjük szépen azon T. Tagtársainkat, akik az ülésen ilyen formában részt kívánnak venni, hogy ebbéli szándékukat legkésőbb az ülést megelőző napig, elektronikus levélben jelezzék, a penztarnok.mhgt@gmail.com címen!
Szeretettel várjuk érdeklődő Tagtársainkat!
Jelen meghívást a hatályos Alapszabály 4. §. (1) a) és 6. §. 6.2 (13) pontja, valamint a 24./2017.(X.9.) sz. közgyűlési határozat értelmében küldöm.
Meghívó a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. május 29-i rendes közgyűlésére
Tisztelt Tagtársunk!
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság (MHGT) nevében, tisztelettel meghívom Önt a Társaság következő, rendes közgyűlésére.
A közgyűlés helyszíne: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)
Időpontja: 2024. május 29. Szerda, délután 16 óra 45 perc (16:45).
Amennyiben a fenti időpontban a Közgyűlés határozatképtelen, azt ismételten összehívom 2024. május hó 29. napján (Szerda), délután 17 óra 00 perc (17:00) időpontra, azonos helyszínnel, változatlan napirendi pontokkal.
Tájékoztatom a Tisztelt Tagságot, hogy a megismételt Közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes, azzal, hogy legalább tíz szavazóképes tagnak jelen kell lennie!
Az ülés napirendi pontjai:
A közgyűlés jegyzőkönyv-vezetőjének és a jegyzőkönyv két hitelesítőjének megválasztása.
Elnöki beszámoló; Szakmai beszámoló a legutóbbi Közgyűlés óta végzett munkáról.
Pénztárnoki beszámoló; A pénztárnok által benyújtandó írásbeli beszámoló rövid ismertetése (a Társaság 2023–2024. évi vagyoni helyzete, elvégzett feladatok). A 2024. évi költségvetési terv és a 2023. évi egyszerűsített beszámoló előterjesztése, jóváhagyásra.
A Felügyelőbizottság beszámolója; A Felügyelőbizottság, a Közgyűlést megelőzően, elkészíti írásbeli jelentését, a 2023. tárgyév költségvetésének teljesítéséről, a Társaság gazdálkodásáról, valamint a működés jogszerűségéről. A Közgyűlés megvitatja a jelentés tartalmát, és határozatot hozhat annak elfogadásáról.
Turul folyóirat;
A főszerkesztő szakmai beszámolója a folyóirat 2023. évfolyamáról (megjelent folyóiratszámok mennyisége, tartalomjegyzékük, nyomdai példányszám, korábbi munkaterv ill. főszerkesztői koncepció teljesülése).1
A pénztárnok beszámolója a folyóirat 2023. évi gazdálkodásáról;2 továbbá a 2024. évi gazdálkodásra vonatkozó tervezete;3 valamint tájékoztatója az elnök/elnökség által eddig jóváhagyott tartalomjegyzékekről.4 (Mindezek írott változata, a pénztárnok éves beszámolójának részét fogja képezni.)
A főszerkesztő 2024. évfolyamra vonatkozó (elnökség által előzetesen jóváhagyandó) munkatervének előterjesztése végső jóváhagyásra.5
Egyéb (aktuális) ügyek; a beérkező javaslatok szerint.
Tisztelettel jelzem, hogy a jelen rendes Közgyűlés napirendjére csak az Alapszabály, illetve Turul SZMSZ által kötelezően előírt napirendi pontokat vettük fel.
További fontos ügyekben [melyek egy része már évek óta húzódik, mint pl. az Alapszabály ismételt korrekciója (beleértve a jelképekről szóló melléklet megalkotását, a tiszteletbeli tagság, valamint a székhely kérdésköreinek rendezését, ill. esetleg újabb titkári tisztségek létrehozását), az esetleges tagdíj-emelés, a Turul SZMSZ jogászi véleményezése és esetleges javításai, a Társaság szakmai elismeréseinek létrehozása], amennyiben az elnökség ezeket az év további szakában kellően elő tudja készíteni, a 2024. év második felében, rendkívüli Közgyűlés összehívása várható.
A jelen Közgyűlés előkészítő dokumentumait, az ülést megelőző hetekben, a főtitkár el fogja juttatni Tisztelt Tagtársainknak!
A Közgyűlésen az MHGT bármely rendes tagja döntési (szavazati) joggal vehet részt. A részvételi jogosultság megállapítására az ülés előtt mandátum-vizsgálatot tartunk.
Tájékoztatjuk Tisztelt Tagtársainkat, hogy tagsági (szavazati) jogaikat szükség esetén meghatalmazott útján is gyakorolhatják. [Ld.: Alapszabály, 6. §. 6.1 (15) pont.] Ehhez írásbeli meghatalmazás kiállítása szükséges.
Jelen meghívót a hatályos Alapszabály 6. §. 6.1 (9) pontja és a 24./2017.(X.9.) sz. közgyűlési határozat értelmében, kizárólag elektronikus formában küldjük meg.
Szeretettel várjuk Tagtársainkat!
Tisztelettel:
Dr. Pandula Attila Rudolf (az MHGT elnöke)
(Kelt: Budapest, 2024. április 25.)
Jegyzetek:
[1] A Turul SZMSZ A.III.c.5. és B.I.b.4. pontjai, valamint C.IV. része értelmében. A beszámolót a Közgyűlés egyszerű többséggel hagyhatja jóvá, a Turul SZMSZ C.IV.d. pontja szerint.
[2] A Turul SZMSZ A.III.c.5. és D.VIII.f. pontjai értelmében.
[3] A Turul SZMSZ D.V.b. és D.VIII.e. pontjai értelmében.
[4] A Turul SZMSZ A.III.e.3.; C.III.d.; D.V.a. és D.V.d. pontjai értelmében.
[5] A Turul SZMSZ A.III.c.4.; A.III.e.2.; B.I.b.3. pontjai és C.II. része értelmében. A munkatervet a Közgyűlés egyszerű többséggel hagyhatja jóvá, a Turul SZMSZ C.II.d. pontja szerint.
10:10–10:40 Dr. Hermann Róbert:A Görgeyek a szabadságharcban.
10:40–11:00 Dr. Pandula Attila:Magyar kitüntetések 1848–1849-ben.
11:00–11:20 Debreczeni-Droppán Béla:Forum Museale: A Magyar Nemzeti Múzeum és a Múzeumtér 1848–1849-ben.
11:20–11:40 Kávészünet
11:40–13:00 II. szekció
Szekcióvezető: Dr. Hermann Róbert.
11:40–12:00 Dr. Török Róbert:A Pilvax hagyaték a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
12:00–12:20 Dr. Tóth Zsolt:A Nemzeti Sírkert 1848/49-es honvédsírjai.
12:20–12:40 Dr. Mezey Barna:Jogalkotás és kodifikáció 1848–1849-ben.
12:40–13:00 Dr. Beke Margit:Baróti Bekék az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban.
13:00–13:50 Ebédszünet
13:50–14:50 III. szekció
Szekcióvezető: Péri Ákos.
13:50–14:10 Marosi Eszter:Ferenc József és István főherceg portréi az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében 1848 körül.
14:10–14:30 Rainer Pál:Az 1848–1849-es honvédség, nemzetőrség egyenruházatával kapcsolatos megfigyelések.
14:30–14:50 Bálint Ferenc:A tábori öv használata a szabadságharcban (1848–1849-ben).
14:50–15:10 Kávészünet
15:10–16:10 IV. szekció
Szekcióvezető: Marosi Eszter.
15:10–15:30 Pogányné Dr. Rózsa Gabriella:Az önállósodó magyar katona-egészségügy a forradalom és szabadságharc szolgálatában.
15:30–15:50 Ogoljuk-Berzsenyi Anett:Egy somogyi tiszt a szabadságharcban: gyulai Gaál Gusztáv pályafutása.
15:50–16:10 Menyhárt Csaba:Egy 1848-as honvéd a tinnye-únyi közbirtokosságból a 34. zászlóaljban.
16:10 Zárszó
Tudnivalók
A regisztráció minden leendő résztvevő számára kötelező, így a rendezvény szervezői, előadói számára is!
A konferencia helyszíne a Nemzeti Múzeum Bródy Sándor utca felőli bejáratán közelíthető meg! (Tehát az oldalsó, földszinti bejáraton.) A Központi Könyvtár az első emeleten van. A Múzeum portásai tudnak útbaigazítást adni.
Az itt közzétett program a későbbiekben módosulhat. Ezért ajánljuk minden Kedves Érdeklődőnek, hogy a konferencia előtti napokban, a biztonság kedvéért, ismét tekintse meg jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldalunkat!
Tájékoztatjuk konferenciánk leendő Kedves Résztvevőit, hogy a rendezvényen kép- és hangfelvételek készülnek, melyeket utólag, az MHGT honlapján és YouTube-csatornáján közzé teszünk!
Rendezvényünk házigazdája a Magyar Nemzeti Múzeum.
A program megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja. (Pályázati azonosító szám: NEAO-KP-1-2024/1-000669.)
A konferencia meghívója PDF formátumban letölthető:
szöveges változat [álló A/4 formátum, 2 oldal, fekete-fehér (otthoni nyomtatáshoz)]
grafikus változat [fekvő A/4 formátum, 2 oldal, színes (nyomdai változat)]
