Héderfájai és Makfalvi Barabássy család történelmi monográfiája – a dokumentumok és a családi levelesláda anyagának tükrében (2023. június 29.) | Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság

2023. június 29-én, Csütörtökön hallhattuk dr. Barabássy Sándor úr előadását, az MHGT szervezésében,

Héderfájai és Makfalvi Barabássy család történelmi monográfiája – a dokumentumok és a családi levelesláda anyagának tükrében

címmel. A megszokottnál nagyobb számú érdeklődő gyűlt össze ez alkalomból a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában. Az érdeklődést nem csak a kiváló előadó személye, és az előadás tárgya, hanem a rendezvény könyvbemutató jellege is indokolhatta – ti. lehetőség volt Barabássy úrnak, az előadással azonos című, 2022-ben megjelent könyvét is megtekinteni, illetve megvásárolni.

A felolvasóülés előtt az MHGT pénztárnoka köszöntötte a megjelent érdeklődőket, és az Előadót. A szokottnál jóval hosszabb, ünnepélyes köszöntőt követően (melynek szövege itt olvasható), kezdődött meg a voltaképpeni előadás.

Dr. Barabássy Sándor bevezetőjében röviden ismertette családtörténeti monográfiájának tárgyát. 1965. augusztus 28-án találta meg, a székely mezőségi Szabédon, a családi kúria padlásán, a makfalvi és héderfájai Barabássy-család levéltárát (1253db. ügyiratot) rejtő leveles ládát. Az iratok feldolgozása egészen 2019-ig eltartott. A család újabb kori (XVII–XX. századi) történetének megírását elsősorban ezen iratok tették lehetővé. Előadó ismertette az előkerült családi levéltár évkörét, a benne foglalt dokumentum-típusokat. Megemlítette, hogy már korábbi történeti kutatások alapjául is szolgált a levéltár, a XIX–XX. század fordulóján. Több irat (köztük középkori oklevelek, és több nemeslevél is) bizonyíthatóan eltűnt a leveles ládából, az utóbbi századok folyamán. Ezek közül a III. Ferdinánd király által 1646-ban Kozma Mihály részére adományozott címeres nemeslevél (melyet a Barabássyak Kozma Ferenc nemességigazolásához adtak kölcsön 1918-ban, és 1919-ben Budapesten állítólag eltűnt) nemrég felbukkant a Kozma-család leszármazottainál, Bécsben.

Előadónk bemutatta héderfájai Barlabási Lénárd erdélyi alvajda címerének fennmaradt ábrázolásait, valamint rekonstrukcióit

Előadó, a levéltár bemutatása után, ismertette a Barabássy-család történetét, valamint a nevezetesebb családtagok rövid életrajzát. Előadását részint a családi levéltárban, részint pedig közgyűjteményekben található okiratokkal szemléltette. Beszélt a család legnagyobb történelmi jelentőségű alakja, csesztvei és héderfájai Barlabási Lénárd erdélyi alvajda (1455k–1525) életéről, továbbá az ő mostohatestvéréről, Lázói Jánosról (1448–1523), és még számos nevezetesebb Barabássyról [pl. az 1381-ben élt Barrabási György királynéi kancellárról; csesztvei Barlabássy János gyulafehérvári várnagyról (1436–1509); csesztvei Barlabássy Jánosról, aki 1532-től az utolsó csanádi püspök volt; valamint makfalvi Barabássy Istvánról, aki II. Rákóczy György 1657-es lengyelországi hadjáratában a székely nemzet zászlóvivője volt]; valamint a családhoz kapcsolódó fontosabb műemlékekről (így héderfájai Barabássy-udvarházról, a székelydályai templom szentély-freskóiról, a gyulafehérvári Lázói-kápolnáról és Lázói János római sírjáról). Kitért a család által használt, illetve fejedelmi adományba kapott címerekre; a családtagok után fennmaradt címeres pecsétnyomatokra és kőemlékekre is.

makfalvi Barabássy József és családja (1889)

Több társadalom- és köztörténeti adalékkal is fűszerezte előadását. Így megemlékezett azon folyamatról, ahogyan öröklés és adományok révén, az eredetileg Székelyföldön kívül élt nemes család, Marosszéken lófőségeket szerzett, és így a fejedelemség-kori Erdély székely előkelői sorába jutott. Kitért Barlabási Lénárd alvajda kortársára, makfalvi Dózsa Györgyre, a későbbi parasztháború vezérére, akinek első említése épp az alvajda egy 1507-es iratában található.

A XVIII–XIX. században a Barabássy-család tagjai igyekeztek nemesi státuszukat, birtokaikat megőrizni, de a korábbi időkre jellemző közéleti-katonai szereplésük megszűnt, visszaszorult. Érdekes családi fényképekkel mutatta be az előadó, a XIX. század végén és a XX. századelőn élt családtagokat – köztük közvetlen felmenőit. Ugyancsak szép képeken mutatta be az általa visszaszerzett és megmentett, felújított héderfájai Barabássy-udvarházat is. (E tárgyban az MHGT és MTCSE 2022.V.19-én tartott, közös rendezvényén, már részletesebb előadást is hallhattunk.)

Az előadást a 2022-es családtörténeti monográfiában megjelent családfák (7db. tábla) bemutatása zárta, melyek 1323-tól napjainkig mutatják a családtagokat (szám szerint 140 főt, akik 25 generációba tartoznak).

Az előadást követően, lehetőség volt kérdéseket feltenni, de a jelenlévő érdeklődők részéről kérdés nem érkezett.

A Társaság nevében, az ülést vezető Benke Tamás pénztárnok köszönte meg dr. Barabássy Sándor Tagtársunk érdekes előadását, majd a forma kedvéért, a Társaság szokásai szerint, két kérdést tett fel az előadónak.

Egyfelől, a 2012-es családtörténeti monográfiára utalva, kérdezte, hogy a Barabássy-család két „ága” (a makfalvi és az iklandi), hogyan viszonyul egymáshoz?

Az Előadó elmondta, hogy nincsen szó két ágról, hanem a makfalvi és az iklandi Barabássy-család, egy és ugyanaz. Csupán az eltérő korokban, különféle lakhelyeik/birtokaik alapján, más-más előneveket használtak a családtagok. (Amint az Erdélyben is gyakori szokás volt.)

A második kérdés a család Mohács előtti címerhasználatára vonatkozott. A Barabássy-címer egyes (pl. a Siebmacher-címerkönyvben megjelent, valamint az 1508-as héderfájai szemöldökkövön restaurált, lófőpajzson lévő) ábrázolásain, „farkába harapó” sárkány látható, mely alapján felvetődik a kérdés, hogy a család tagjai, pl. Barlabási Lénárd, viselték-e a Sárkányrendet? Van-e erre vonatkozó családi hagyomány vagy okirati nyom? [Vajon helyesen azonosították-e a sárkányt, mint címerképet ill. („belső”) pajzstartót?]

E kérdésre az Előadó elmondta, hogy Barlabási Lénárd alvajda egyes pecsétváltozatain, a Sárkányrend jelvényére emlékeztető, farkába harapó sárkány található. (Mivel az alvajda személyéhez 465db. okirat kötődik, jelentős számú pecsétnyomata tanulmányozható.)

Felemlítette, hogy az idők folyamán számos nevezetes erdélyi előkelő nemes és fejedelmi család (pl. iktári Bethlen, somlyói Báthori, nagykárolyi Károlyi) ékesítette címerét efféle sárkánnyal; közülük csak egyes esetekben mutatható ki, hogy őseik a Sárkányrendet megkapták volna.

Állítása szerint tehát részint az alvajda fennmaradt okiratain, részint pedig Varjú Elemér (Magyar Nemzeti Levéltárban lévő) pecsétgyűjteményében, láthatók olyan Barlabási-pecsétek, melyeken a farkába harapó sárkány megfigyelhető. Egyéb adattal erre vonatkozólag nem rendelkezik.

A jelenlévők ezután nagy érdeklődéssel vették kezükbe dr. Barabássy Sándor családtörténeti monográfiáját, melynek megvásárlására is volt lehetőség. A könyv egy példányát Előadó Tagtársunk, az MHGT Könyvtára részére adományozta – valamint ugyancsak az MHGT Könyvtára részére dedikálta 2012. évi monográfiájának egy, a pénztárnok által beszerzett példányát is.

Hálás köszönettel fogadjuk Tagtársunk könyvadományát és igen szép előadását, melynek megtekintését minden Kedves Érdeklődő számára ajánljuk, YouTube csatornánkon!

[A beszámolót írta: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).]