A programfüzet PDF formátumban letölthető lesz ITT (ha elkészül)!
Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket
a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. I. félévi előadásaira,
melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.), illetve az MNL Pest Vármegyei Levéltárában (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.) tartunk.
Az egyes előadások pontos helyszínei és kezdési időpontjai alább, a rezüméknél találhatók!
FONTOS TUDNIVALÓK:
- 2024. május 6-án, Hétfőn (10 órai kezdettel) konferenciát tartunk a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárában, melynek címe: „Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc a történelem segédtudományai tükrében”.
A konferencia meghívója megtekinthető ITT! - Mivel felolvasóüléseink félévi programja a későbbiekben változhat, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy a megtekinteni kívánt előadás előtt, legyenek kedvesek a Társaság honlapjáról (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) ismételten tájékozódni (az előadás pontos helyét, idejét és témáját illetően)!
- Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül!
Részletes program:
2024. január 25. Csütörtök (17:00)
Egy szlovákiai-lengyelországi kutatóút eddig ismeretlen heraldikai emlékei (2023 szeptember)
Előadó: dr. Pandula Attila [MHGT, elnök (Bp.)]
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (MHGT, főtitkár)
FIGYELEM! Teremváltozás! Az ülés helyszíne a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriuma lesz! (Az eredetileg tervezett Széchényi-terem helyett.)
Hosszú évtizedek óta folytatjuk a „nyár végi” felvidéki kirándulások gyakorlatát. Ezt még 1973-ban alapította egyik nagyapám id. Pandula Rudolf. Ez most kivételesen augusztus helyett szeptemberben valósult meg. A kutatóút Abaúj-Torna-, Liptó-, Szepes-, Turóc-, Zólyom vármegyék területét érintette. E vidékek a mai Szlovákia illetve Lengyelország részei.
Gyakorlatunknak megfelelően részletesen vizsgáltuk a műemléki állományt, döntően vár, kastély, udvarház, kúria anyagot. Nagy figyelmet fordítottunk az egyházi emlékek tanulmányozására. Alapvető volt az igen gazdag funerológiai anyag tanulmányozása. Mód nyílt a térség egyes múzeumainak megtekintésére, elsősorban legújabb rendezések, illetve időszaki kiállítások vetületében.
A korábbiaknak megfelelően nagy tömegű, egy-két kivételtől eltekintve teljesen ismeretlen heraldikai anyag került elő, családi, szakrális, kommunális, bányász vonatkozásokban. A 15–21. századokból származtak ezek. Elsődlegesen épületeken, templomi berendezéseken, funerológiai emlékeken, illetve múzeumi tárgyakon, levéltári dokumentumokon előforduló példákat mutatok be.
2024. február 29. Csütörtök (17:00)
Teremhiány miatt ELMARAD!
2024. március 21. Csütörtök (17:00)
A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal
FIGYELEM! A Húsvéti Ünnepekre való tekintettel, a márciusi előadásra, rendhagyó módon, nem a hónap utolsó csütörtökén kerül sor!
(Az eredetileg 2024. február 29. Csütörtök, 17:00-ra tervezett előadást, a február folyamán fellépett teremhiány miatt, ebben az időpontban tartjuk meg!)
Előadó: Kubinyi Jenő [ny. tanár, MHGT tag (Fülöpszállás)].
Az ülést vezeti: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium.
Könyvbemutató jellegű előadás!
Kubinyi Jenő vagyok, nyugalmazott középiskolai tanár. Évtizedek óta megszállottan kutatom a Kubinyi család történetét és leszármazását. Családomat férfi- és leányágon is kutatom, számos Kubinyiakkal rokon családról rendelkezem több-kevesebb adattal.
A Kubinyi családnak két fő ága van: a felsőkubini és nagyolaszi, valamint a felsőkubini és deménfalvi. Én a deménfalvi ágból származom. Nem csak a régmúltban élt családtagok érdekelnek, hanem családom ma élő, a világban szétszóródott minden tagja.
Kutatásaim eredményét maradandó emlék formájában is meg kívántam jelentetni, nevezetesen, „A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal” című könyv megírását és kiadását határoztam el, melyben különböző, hazai és külföldi közgyűjteményekben, illetve családtagoknál, magánszemélyeknél fennmaradt és kegyelettel őrzött, festett portrékat, fényképeket helyeztem el, hogy azok mintegy panteonszerűen legyenek megörökítve az utókor számára.
Közlöm továbbá az ábrázolt családtagok rövid életrajzát, amit leszármazási táblák is követnek. A számos Kubinyiakkal rokon család tagjait is feltüntető leszármazási táblák összeállításánál Kubinyi Ferenc és Kubinyi Miklós: „A Felsőkubini Kubinyi család története és leszármazása” című, ma is alapvető művén kívül, családi irataimat, hazai és felvidéki archívumokban kikutatott családtörténeti adatokat, valamint családtagoktól kapott információkat használtam.
Ezért hálás köszönettel tartozom mindazon tisztelt közelebbi és távolabbi rokonaimnak, akik családi irataik, fényképeik, stb. átengedésével, munkám sikeréhez hozzájárultak; valamint mindazon levéltáros hölgyeknek és uraknak, akik a nélkülözhetetlen levéltári adatok beszerzésében segíteni szíveskedtek.
Nekik köszönhetően bocsáthattam sajtó alá a Kubinyi család leszármazási táblákkal kiegészített arcképcsarnokát, talán nem alaptalanul remélve, hogy azt a Kubinyiak, és a velük rokon családok leszármazottai is érdeklődéssel és haszonnal fogják forgatni! Bízom benne, hogy ez hozzá fog járulni, a Kubinyi és a rokon családok tagjaiban, az atyafiságos összetartozás érzetének, valamint az összetartozás tudatának felébresztéséhez és ápolásához!
2024. április 25. Csütörtök (17:00)
Lépj be! – Arisztokraták és polgárok otthonai régi fényképeken
Előadó: dr. Horváth Hilda [Iparművészeti Múzeum, ny. főosztályvezető; MHGT tag (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Örsi Julianna (MHGT, alelnök)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Könyvtár – Nagyolvasó. (Az oldalsó, tehát Bródy Sándor utcai portán kell bemenni. A Könyvtár az első emeleten van. A Múzeum portásai tudnak útbaigazítást és belépőkártyát adni.)
Könyvbemutató jellegű előadás!
FIGYELEM! Dr. Örsi Julianna alelnök asszony akadályoztatása folytán, az ülést Ogoljuk-Berzsenyi Anett főtitkár asszony vezeti.
2023 év végén jelent meg társszerzős könyvem Somlai Tibor belsőépítésszel, „Lépj be!” címmel. Arra vállalkoztunk, hogy korabeli fényképekből válogatva – a teljesség igénye nélkül – áttekintést nyújtsunk az egykori arisztokrata, nemesi, értelmiségi és polgári otthonokról a történeti Magyarország területéről, a Millenniumtól a II. világháborúig tartó időszakból. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem volt célunk az összes e tárgyban fellelhető fotó közlése, továbbá a megmaradt felvételek sem fedik le a mindazt, amit egykor a történeti Magyarország e tárgykörben birtokolt.
A koncepció ezúttal az volt, hogy az adott időszakból a főbb helyiségeket, termeket sorba véve válogattunk jellegzetes, valamint különleges enteriőröket.
A kötet érdekessége, hogy a kiválasztott helyiségekről az olvasó két ismertetést talál: egyet a művészettörténész, egyet pedig a belsőépítész szemszögéből. Összességében művelődéstörténeti jelentősége is van a kötetnek, hiszen a paloták, kastélyok, polgári lakások számos esetben kapcsolódnak nagy történelmi egyéniségekhez, irodalmunk, művészeti életünk nagyjaihoz, különc személyiségekhez.
A vagyoni és szellemi kiválóságok élete, tevékenysége gyakran műgyűjtés-történetünk szerves részét képezte. Az arisztokrata kincstárak, a nagypolgári zsidó kollekciók már csak az egykori dokumentumok, enteriőrfotók alapján rekonstruálhatók.
Az egyes termek, helyiségek funkciója, berendezése hűen tükrözi a társadalmi átalakulásokat, az egymást követő vagy éppen egymást keresztező, egymás mellett élő stílusokat, divattrendeket. Az előadás során éppen csak bekukkantunk a hajdani otthonokba, esetenként egy-két további információt is megosztva az enteriőrökről, a bennük élőkről.
A könyv nem jöhetett volna létre a Corvina Kiadó nélkül, s azok nélkül a közintézmények és magánszemélyek nélkül, akik a fotókat a publikáláshoz rendelkezésünkre bocsátották. A 300 oldalas könyvben a mintegy 600 felvétel nagy része az Iparművészeti Múzeum Adattárából származik.
2024. május 30. Csütörtök (17:00)
Egyetemtörténeti kutatások újabb eredményei: középkor
Előadó: dr. Draskóczy István [ELTE BTK Középkori Történeti Tanszék, professor emeritus; MHGT tag (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
Helyszín: MNL Pest Vármegyei Levéltára (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.).
FIGYELEM! Teremváltozás! Az ülés a Pest Vármegyei Levéltárban lesz!
2013-ban alakult meg az MTA – ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport, amelynek mai neve HUN-REN – ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport. A csoportot 2022-ig Draskóczy István vezette, jelenleg Fazekas István egyetemi tanár (ELTE) irányítja. A projekt szerves folytatása azoknak a kutatásoknak, amelyeket Szögi László c. egyetemi tanár (ELTE) indított el évtizedekkel ezelőtt. Szögi László aktív tagja a kutatócsoportnak.
A kutatócsoport célja adatbázis építése, amely egyrészt a külföldi egyetemekre 1850 előtt beiratkozott hallgatók nevét s egyéb, az anyakönyvek alapján hozzáférhető adatait tartalmazza, illetve ugyanezeket az információkat gyűjti a hazai felsőfokú képzést nyújtó intézményekre beiratkozott hallgatókról. Ma már majdnem teljes a lista, ki lettek egészítve a korábbi kiadványok óhatatlan hiányosságai. Elkészült az internetes adatbázis (Repertorium Academicum Hungariae a neve), aminek alig van párja a világon. A kutatócsoport tagjai számos könyvet, tanulmányt készítettek, hazai és nemzetközi konferenciákon vettek részt.
Mintegy 12–13000 személy külföldi egyetemekre történő beiratkozását sikerült igazolni a középkorból. Többségük Bécsben (majd 7000) és Krakkóban (4–4500) gyarapította ismereteit (elsősorban a 15. században és a Mohácsot megelőző negyedszázadban). Aki tehette – nem voltak sokan – itáliai egyetemeken tanult tovább. Nagy többség az Artes fakultásra járt, és nem szerzett semmilyen egyetemi fokozatot. Más nemzeteknél is ugyanezt látjuk. A 14. század második felében (1409-ig) nagy népszerűségnek örvendett a Prágai Egyetem, ám az ott tanuló magyarországiakról sajnos keveset tudunk, ugyanis az intézmény levéltára elpusztult. Sikerült a lehetőségek szerint a hallgatók származását megállapítani. Többségük városi ember volt, illetve nemes.
A peregrinatio a kora-újkorban megváltozott, Bécs, Krakkó vesztett jelentőségéből, más egyetemek (pl. Wittenberg) vonzotta a tanulni vágyókat. Az adatbázis hasznos segédeszköze a genealógiai kutatásoknak. Több középkori peregrinus életpályájához sikerült adatokat gyűjteni.
A kutatócsoport tevékenységéről, a megjelent kiadványokról tájékoztat honlapja, ahol kisebb egyetemtörténeti írások is olvashatók: https://egyetemtortenet.elte.hu
A kutatócsoport Facebook-oldala: https://www.facebook.com/egyetemtortenet
A Repertorium Academicum Hungariae adatbázis elérhetősége: https://rahprojekt.elte.hu/databases3.php
2024. június 27. Csütörtök (17:00)
A nagybarcsai Barcsay család fejedelmi ágának 17. századi genealógiája. Új adatok és további kérdések.
Előadó: Bódy Attila Bence [doktorandusz, ELTE BTK Történeti Intézet (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (MHGT, titkár)
Helyszín: MNL Pest Vármegyei Levéltára (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.).
FIGYELEM! Program- és teremváltozás!
Rainer Pál úr előadása (az előadó akadályoztatása folytán) elmarad; helyette jelen előadást vettük fel félévi programunkba. (Az eredetileg tervezett előadás leírása alább megtalálható.)
Az ülés a Pest Vármegyei Levéltárban lesz!
A Barcsay família Hunyad vármegye legrégibb családjainak egyike. Első ismert tagjai a 13. században tűnnek fel a forrásokban. Máig kérdéses, hogy a mongol pusztítást túlélt nemesekről van-e szó, vagy a 13–14. század során betelepített románság kenézeiről. Bár előnevük és egyik birtokközpontjuk a dévai vár kerületében fekvő Nagybarcsához köti őket, a 16. századtól már bizonyosan birtokoltak a megye délnyugati részén, a Hátszegi-medencében, vagyis a hátszegi várkerületben. Rokonságuk is részben e vidékhez kötötte őket.
Barcsay Ákos fejedelem a család egyik legismertebb tagja. Életéről, különösen annak korai szakaszáról, igen keveset tudni. Már I. Rákóczi György uralkodása alatt kitűnt diplomáciai tehetségével, és több követséget viselt Moldvába, Havasalföldre és Bécsbe. Pályája gyorsan ívelt felfelé, Hunyad vármegye főispánja lett, valamint lugosi és karánsebesi bán. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején helytartó, majd 1659-ben fejedelemségre tört. Rövid és viharos uralkodása a lemondásával végződött, 1661 nyarán pedig Kemény János fejedelem megölette őt.
Kortárs beszámolók tanúsága szerint Barcsay Ákost lenézték alacsony származása és a főrendekhez képest csekély vagyona miatt. A szászok egy 1657-es országgyűlési naplóban oláhnak nevezték. Az újonnan előkerült források rávilágítanak a Barcsayak fejedelmi ágának származására, különösen anyai ági felmenőikre és rokoni kapcsolataikra, valamint Hátszeg-vidéki működésükre.
FIGYELEM!
A következő (eredetileg 2024. március 21-ére tervezett) felolvasóülés, teremhiány miatt később lesz megtartva!
Az ülést vezeti: Gyenes László (MHGT, titkár)
Az ülésen több előadás hangzik el, melyek tartalmi összefoglalói alább olvashatók!
Tallinn város és heraldikai emlékei
Előadó: Ogoljuk-Berzsenyi Anett [Budapest Főváros Levéltára, levéltáros; MHGT, főtitkár (Bp.)]
2023. októberében az MHGT társszervezete, a Szlovák Falerisztikai Társaság konferenciáját az észtországi Tallinnban tartotta. Ez alkalommal a két egyesület magyar tagjai felmérték a város heraldikai, funerológiai emlékeit, amit jelen előadások keretében szeretnének megismertetni a magyar közönséggel.
A város színes történelmének legtöbb épített emléke az Óvárosban található. A Toompea-hegy és az Alsóváros őrzi az elmúlt évszázadok nyomát: a dán fennhatóságtól a Hanza-városon, orosz uralmon át a függetlenné válásig. Sajátos hangulatot teremt a hajdani városfal fel-felbukkanó maradványa a szűk sikátorok, a céhek házai és a későbbi beépítések egyvelegében. A gazdag tárgyi emlékeket a város számos muzeális gyűjteményében csodálhatják meg az érdeklődők.
Tallinn számos díszes heraldikai emléket őriz a kőmegmunkálás virágkorából. Ezekhez köthető a fennmaradt címerek nagy része. A legkorábbi, 13. századi darabok egy hangulatos, középkori utcácskán végighaladva tekinthetők meg, de érdemes máshol is nyitott szemmel járni az utcán: falakon, kapukon bukkannak fel testületi és családi címerek. A város alatti járatokban, melyek az évszázadok során légópincétől hippi találkahelyig mindenféle funkciót betöltöttek, ugyancsak jelentős számú címeres emlék került elhelyezésre, leginkább a 16–17. századból. Fennmaradtak színes egyesületi címerek, amik meglepő motívumaiban a város kereskedelmének behatásai figyelhetők meg. Az előadásban ezen a heraldikai anyagon keresztül kerül bemutatásra az észt főváros sokszínű múltja.
A tallinni Szűz Mária templom epitáfiumai
Előadó: Gyenes László [MHGT, titkár (Bp.)]
A halotti címerek – fából faragott síremlékek – Észtországban a legtöbb középkori templom falán megtalálhatók. Régi szokás volt, hogy sírfeliratokat helyezzenek el a szakrális épületekben, de a 17. században még népszerűbbé vált és így a 17. század tekinthető a halotti címerkészítés virágkorának.
A tallinni Szűz Mária-székesegyház fából készült halotti címergyűjteménye az 1684. június 6-i tűzvész utáni időszakból származik. A halotti címerek többsége a 17. század végéről és a 18. századból maradt korunkra.
A 18. század végén, az 1772-es templomon belüli temetkezési tilalom következtében, a fa halotti címerek hagyománya egy időre szinte megszűnt, de a 19. század közepén újra életre kelt. Az első világháború végéig számos fa kenotáf készült az észt lovagrend vezetőinek illetve közéleti személyiségeknek az emlékére.
FIGYELEM!
Az alábbi, 2024. június 27-ére tervezett előadás, az előadó akadályoztatása folytán, jelen félévben nem lesz megtartva. Helyette Bódy Attila Bence: A nagybarcsai Barcsay család fejedelmi ágának 17. századi genealógiája. Új adatok és további kérdések c. előadására kerül sor (leírását lásd fentebb)!
A magyar öltözetű tábornoki gála egyenruha a cs. (és) kir. Hadseregben és a m. kir. Honvédségben (1751–1940)
Előadó: Rainer Pál [Laczkó Dezső Múzeum, ny. muzeológus; MHGT tag (Veszprém)]
Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (MHGT, titkár)
(olajfestmény, egykor a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban)
A XVIII. század közepén Mária Terézia rendelte el a cs. kir. Hadseregben, hogy az addig jobbára tetszés szerint ruházkodó tábornokok egyformán öltözködjenek. A tábornoki öltözetből létezett egy német (általános) és egy magyar (huszáros) jellegű. Utóbbit azonban az uralkodó és a m. kir. hercegek (főhercegek) mellett csak a magyar honosok, illetve a huszárezredesből előlépett tábornokok viselhették. 1868 után többnyire ezt hordták a m. kir. Honvédséghez beosztott tábornokok is. A pompás egyenruha a rengeteg arany zsinór, paszomány, sújtás és prém miatt egyben hadseregünk legdrágább uniformisa is volt. Bár szabása mindig az aktuális divathoz igazodott, színeit, fő jellegzetességeit a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia idejében végig változatlanul megőrizte. Sőt a Monarchiát túlélve – csekély módosításokkal – még a Horthy-korszakban is tovább viselték.
Ilyen uniformist viselt pl. gr. Nádasdy Ferenc, gr. Hadik András, József és István nádor, gr. Gyulai Ignác, gr. Andrássy Gyula, br. Fejérváry Géza, József főherceg, Gömbös Gyula és még sokan mások. Ugyanezt az egyenruhát öltötték magukra Szent István palástja alatt II. Lipóttól IV. Károlyig Habsburg uralkodóink is magyar királlyá történő koronázásukkor.
Az előadás korabeli ábrázolások és archív fotók segítségével mutatja be ezen „huszártábornoki” viselet fejlődését, változatait.
