A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság2024. szeptember 14-én, Szombaton tematikus sétát tart Budapest belvárosában, amire szeretettel várunk minden egyesületi tagot és érdeklődőt!
A sétát vezeti: Ogoljuk Andrej (idegenvezető, az MHGT r. tagja); témája:
Budapest város ostroma fényképeken: helyszínek és sorsok.
A résztvevők megismerhetik Budapest 1944–1945-ös ostromának belvárosi helyszíneit. A vezető bemutatja az ostrom idején készült felvételeket, mesél a képek készítőiről, a képeken szereplő emberekről és épületekről.
Útvonal: Kálvin tér – Astoria – Ferenciek tere – Szervita tér – Vigadó. Időtartam: kb. 2 – 2,5 óra.
A sétán való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött! Kérjük, részvételi szándékukat az egyesület központi e-mail címén (mhgt2009@gmail.com) jelezzék, 2024. szeptember 13-án 12:00 óráig.
A történelmi Magyarország területén működött hiteleshelyek (káptalanok és konventek) levéltárai, a feudális korszak birtoklástörténetének, helytörténetének, és (főleg a nemesség tekintetében) családtörténetének is, pótolhatatlan forrásai.
Sajnos Trianonnak „köszönhetően”, e levéltárak jelentős része külföldre került, ami kutatásukat megnehezíti, de a csonka-Magyarországon maradtakhoz való hozzáférés sem zökkenőmentes. Anyaguk úgyszólván egyáltalán nem hozzáférhető digitálisan, egyes esetekben még az iratok alapszintű leltára sem elérhető (ami a helyszíni kutatást is megnehezíti).
Egyes hiteleshelyi levéltárak (pl. egri káptalan, gyulafehérvári káptalan, kolozsmonostori konvent), az MNL tagintézményeinek kezelésében vannak; ezekről legalább jegyzék rendelkezésre áll; azonban online kutatásról itt sem beszélhetünk. (Kivételt képeznek a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, lásd alább!)
Az elérhetővé vált források
Fenti okokból, nagyon fontos és örömteli fejlemény, hogy az MNL Országos Levéltárában található, káptalani, konventi és vármegyei segédkönyvek digitalizált mikrofilmjei, felkerültek az Elevéltár oldalra, és így mindenki számára azonnal hozzáférhetők.
(Közzétételük dátuma a weboldalról nem derül ki, feltehetőleg 2023. végén vagy 2024 folyamán történhetett.)
Ebben olvasható, hogy II. József 1786-os rendeletével megszüntette a káptalanok és konventek hiteleshelyi működését; levéltáraikat ekkor rendezték és segédkönyveikről másolatok készültek, melyeket a Hétszemélyes Táblának beküldtek. A vármegyei levéltárak egyes jogszolgáltatási iratairól is segédkönyvek készültek, melyeknek másodpéldányait ugyancsak a Hétszemélyes Tábla kapta meg.
Habár ezen elenchusok és mutatók az összeírni szándékozott óriási forrástömegnek csak egy részét fedik le, és nem egységes módszerrel/minőségben készültek, mégis nagyszerű segítséget nyújtanak egyes források felkutatásához, mai lelőhelyének azonosításához; a tartalmi kivonatok révén pedig azonnal használható adatokkal gyarapíthatják kutatásunkat.
A digitalizált segédkönyvek megtekinthetők
az alábbi helyeken és módon:
O 65 – Káptalani levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói:
Az oldal alsó részén lévő, Digitális tartalom linkre kell kattintani!
Kb. egy percet kell várakozni, azután az oldal alján megjelenik a képnézegető.
A képnézegető gombjaival és alsó navigátorával, végignézhetjük a mikrofilmet. A fényerő és kontraszt a jobb-felső sarokban lévő csúszkákkal állítható. A felül-középen lévő Full gombbal, teljes képernyős nézetre válthatunk.
O 66 – Konventi levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói:
Végül vannak olyan források, melyek (a fenti, káptalani/konventi/vármegyei segédkönyvekhez hasonlóan), csak az Elevéltár oldalon érhetők el digitálisan. Például:
Y 5 – b – Címermásolat-gyűjtemény: https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::4942839 (Főleg belügyminisztériumi nemességigazolások kapcsán, az Országos Levéltár őrizetébe került címerfestmények. Itt is a „Teljes struktúra” nézetre váltva lehet lenyitogatni a „Címermásolat-gyűjtemény” alatti mappákat/képeket!)
R 397 – Joó Csaba gyűjtemény: https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::14717 (Egykori MHGT Tagtársunk középkori oklevél-gyűjteménye – ezek a digitális felvételek a későbbiekben nyilvánvalóan a DL-adatbázisba is be fognak kerülni. Itt is a „Teljes struktúra” nézetre szükséges váltani azalmappák/képek megtekintéséhez!)
Érdemes tehát a W szekció alatt „nézelődni” az Elevéltár oldalon – hátha az általunk kutatni kívánt forrást már digitalizálták és közzétették!…
Szubjektív megjegyzések
Amatőr családkutatóként az érdekelt, vajon mennyire teljesek (hibátlanok) a közzétett káptalani és konventi segédkönyvek, és mi a hasznuk?
Idén lesz huszadik évfordulója, hogy egy köznemes család kutatásába belefogtam. Az évek során számos levéltárat felkerestem, különféle forráshivatkozásokat, hipotéziseket követve, de az esetek 80–90%-ában olyan iratokhoz jutottam csak hozzá, melyek elsősorban nem az általam kutatott családdal foglalkoztak, tehát kutatásom szempontjából másodlagos forrásnak bizonyultak.
Egyre inkább kibontakozott előttem a család tulajdonában egykor létezett iratanyag tartalma (amely leveles ládákra, oklevelekre, több tanúvallomásban történt utalás), és egyre inkább éreztem a hiányát annak, hogy ezeket az iratokat sosem vehettem kézbe (sokáig támpontom sem volt, milyen kézen-közön, hová kerülhettek az idők folyamán).
Az előkerült adatokból viszont egyértelmű volt, hogy a család legtöbb jogügylete hiteleshely (konkrétan: a nyitrai káptalan) előtt folyt le (másfelől különféle vármegyei törvényhatóságok előtt, helyhatósági-járási szinten csak elvétve). Úgy láttam, a „családi levéltár” jelentős hányadában rekonstruálható volna, az egykor benne foglalt tételek azonosítása, sőt jelentős részben akár szövege tekintetében is, a nyitrai káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyvei alapján.
A nyitrai káptalan hiteleshelyi iratanyaga jelenleg a nyitrai Szent Emmerám-székesegyház épületében, annak egy kívülállók számára megközelíthetetlen részében található. Itt kutatóterem kialakítása lehetetlen, így az eredeti iratok nem kutathatók. A teljes iratanyagról Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Levéltárban mikrofilm-másolat van. Ezeknek a (mikrofilm-olvasóval nézegetve, sajnos nem egykönnyen olvasható minőségű!) mikrofilmeknek a végignézése, optimista becslés mellett is hónapokat venne igénybe. A mikrofilmekről, hagyományos eszközökkel fotómásolatot készíteni nehéz – tehát, ha az ember talál is „valamit”, arról vagy saját kezű jegyzetet készít, vagy életlen fotókat (fényképezőgéppel).
Meg kell vallanom, évek sora óta sem tudtam magamat rávenni arra, hogy Pozsony és lakóhelyem között vasúton ingázva, hónapokat töltsek ezen, általam (felvidéki kutatótársak fotói alapján) túlságosan is jól ismert minőségű mikrofilmek nézegetésével. (Egy ösztöndíjas, vagy Pozsony környéki lakos, talán megengedhetné ezt magának!)
Egyre inkább érezve a nyitrai káptalan adatainak hiányát kutatásomban, egyre nőtt lelkiismeret-furdalásom, mert tudtam, hogy munkám emiatt olyan mértékben lesz hiányos, hibás, ami (teljességre törekvő embernek) vállalhatatlan. Ez annál fájdalmasabban érintett, mert a családkutatást életem egyik fő feladatának tekintem.
Mostanában, egy kutatási szakasz lezárása kapcsán, „levegőben lógó” jelzetek, ismereten lelőhelyű forrásokról készült (egyszerű) másolatok eredetijeinek azonosítása kapcsán, végül is arra jutottam, hogy „mindenáron” megkezdem a „nyitrai káptalan feldolgozását”, és első lépésként az Országos Levéltár O 65 fondjában lévő segédkönyveket szerettem volna kikérni, átnézni (hogy ha azok kellően részletesek, a bennük fellelt jelzetek alapján tervezhessek meg egy esetleges célzottabb pozsonyi kutatást).
Ekkor vettem észre, hogy az Elevéltár oldalon „fenn van minden”!
Ennél nagyobb öröm már régen ért!
A két országos hatókörű hiteleshely (esztergomi és pozsonyi káptalan), továbbá a nyitrai káptalan és a csornai konvent segédkönyveit néztem át eddig (futólag).
A pozsonyi mutató-könyv szerfölött gondatlan munka, így ennek jellemzésére felesleges is a szót vesztegetni.
Az esztergomi és nyitrai káptalan elenchusai egyaránt kiválóan használhatók, részletesek, pontosak. Korábban fellelt adataimmal összevetve őket, teljességgel hiánytalanoknak találtam őket.
A nyitrai hiteleshely anyagának feldolgozása mintaszerű. Úgyszólván raktári rend szerint haladtak, vagyis a szálas oklevél-anyagot, ügytípusonként/korszakonként külön könyvbe vették fel, a hiteleshelyi jegyzőkönyvek sorozatát pedig úgy dolgozták fel, mintha az egyes kötetekhez külön-külön ABC-rendű személy- és helynév szerinti lajstrom készült volna. A feldolgozás így a raktári rendet, az időrendet és a nevek ABC rendjét is, szigorúan követi. Ez meglátásom szerint a korszakban elérhető leglogikusabb feldolgozási mód volt, ami az adatok teljességét úgy teszi kimutathatóvá, hogy minden keresett adat, bonyolult/többszörös kereszthivatkozások nélkül is igen gyorsan megtalálható (mivel minden esetben a korszak/raktári rend által pontosan meghatározott, és aránylag kevés számú oldalon keresendő) – feltéve, hogy legalább hozzávetőlegesen ismerjük az irat keletkezési idejét. Hátránya, hogy minden irat/ügydarab csak egyszer (egyetlen, kitüntetett címszó alatt) szerepel a jegyzékben (egy pár helyen kezdetleges kereszthivatkozások vannak). Másik, óhatatlan hiányosságként a regeszták korlátos terjedelme tűnik fel; azonban a tartalmi tömörítésből adódó adatvesztés, elválaszthatatlan sajátsága e műfajnak, tehát hibaként nem rovandó fel.
A nyitrai segédkönyvek minősége, adatgazdagsága tehát fantasztikus – legjobb reményeimet is felülmúlta! Az engem különösen érdeklő XVI–XVII. századra vonatkozólag, már az első két napon, felületes ad-hoc nézelődéssel is nagyjából ugyanannyi, teljesen új adatot tudtam kinyerni belőlük, mint a megelőző húszévi kutatás eredményeként! (Úgy vélem, ez a számomra eléggé mellbevágó tény, nem csupán az én kutatói ügyetlenségemet, hanem a hiteleshelyi adatok nagy jelentőségét is ékesen bizonyítja!)
Az esztergomi főkáptalan elenchusai más rendszerűek. A tárgyszavak ABC-rendjében készültek ezek; az „adott betűn belüli” (tehát: azonos betűvel kezdődő) címszavak között gyakori kereszthivatkozásokkal. (Ugyanezt eltérő betűk esetében igen nehéz lett volna megoldani, így erre láthatólag nem törekedtek.)
Egy adott betűn belül, előbb a szálas (capsa – fasciculus – numerus szerint hivatkozott) iratokat vették lajstromba, a raktári rendet szigorúan követve. (Tehát doboztól-dobozra, azokon belül kötegről-kötegre stb. növekvő rendben. Ezen szálas iratok tartalmilag véletlenszerű sorozatot alkotnak.) Majd a hiteleshelyi jegyzőkönyv-adatok kimutatása következik, aránylag időrendben. Bizonyos, csak utóbb előkerült adatok lajstroma, afféle pótlék-kötetekbe került.
Bár tehát a feldolgozás itt is meglehetősen pontosan követte a raktári rendet, valamint időrendet, a címszavaknak az ABC betűi szerint különálló kötetekbe gyűjtése azt eredményezte, hogyha az ember egy bizonyos, általa ismert jelzetű (és dátumú) iratot keres (pl. én a „C. 23. f. 2. No. 12.”, tehát Capsa 23. – Fasciculus 2. – Numero 12. jelzetű, 1547. évi iratot), úgyszólván az összes betűnél végig kell néznie, vajon hová/milyen tárgyszó alá vették fel azon tételt. (Ezen irat regesztája például a „B” betű első kötetébe, a 216. oldalra került, „Bessenyey” tárgyszó alá.)
Egyetlen irat kikeresése így kedvezőtlen esetben akár fél munkanapot is igénybe vehet; míg ugyanez a nyitrai feldolgozási módszer szerint, jó esetben nagyjából negyed vagy fél óráig (se) tartana (hogyha az irat körülbelüli keletkezési idejét ismerjük).
Az egyes tárgyszavak betűnként külön kötetekbe való rendezése, valószínűleg a feltárt iratanyag nagy mennyiségéből adódó (a munka kezdetét megelőző) elhatározás lehetett; azonban kiemelendő, hogy a nyitrai feldolgozási módszert követve, azonos tárgyszó-szám mellett, gyakorlatilag ugyanilyen terjedelmű segédlethez jutottak volna – azzal az előnnyel, hogy az egyes betűk közötti kereszthivatkozások, egy adott korszakon belül, már elég könnyen kivitelezhetőek lettek volna.
[A megvalósult elenchusban viszont korszakokon átívelő kereszthivatkozások lehetségesek, de csak egy adott betűn belüli tárgyszavaknál; aminek nézetem szerint jóval kevesebb értelme van, minthogy egy adott korszakon belül kellene az oda tartozó összes tárgyszót keresztbe hivatkozni (tekintet nélkül a kezdőbetűkre), a keresett irat azonosításához; a korszakok közötti, és csak egy betűre korlátozott hivatkozásoknak alig van értelme.]
Teljesség, megbízhatóság tekintetében, az esztergomi segédkönyvek, nem maradnak a nyitraiak mögött.
Futólag a csornai konvent lajstromait is megnéztem, minőségüket igen jónak találtam – itt is (számomra) nagy jelentőségű új adatokra bukkantam.
Érdekes belegondolni, hogy miért és hogyan jöttek létre ezek a segédkönyvek. A (fentebb már hivatkozott repertóriumban lévő) fondleírások szerint:
„II. József 1786-ban elrendelte a káptalanok hiteleshelyi működésének beszüntetését, s a Hétszemélyes Tábla útján az egész hiteleshelyi iratanyag központi irányítás alá helyezéséről is döntött. A Hétszemélyes Tábla intézkedésére a rendezési és lajstromozási munkák, illetve a segédkönyvek másolása 1786-ban a hiteleshelyeknél megindult. A hiteleshelyek bekért segédkönyveit (elenchus és mutató) a Hétszemélyes Tábla a közvetlenül alája rendelt Tabula Provinciális, illetőleg az utóbbi mellett létrehozott Országos Hiteleshelyi levéltár számára gyűjtötte össze. (…)
II. József 1786-ban elrendelte, hogy az egész magyar jogszolgáltatás központi hatóságává emelt Hétszemélyes Tábla rendelkezései szerint, a megyék levéltáruk közigazgatási és jogszolgáltatási iratanyagát kettéválasszák, s a jogszolgáltatási vonatkozású, ún. „Judicialia” anyagot rendezzék, segédlettel lássák el, s ezek egy példányát a Hétszemélyes Táblához küldjék meg. A 46 magyarországi megyében 1786-ban a segédkönyvek másolása megindult, de 1789-ig csupán 16 megye küldte be segédkönyveinek másodpéldányát a Hétszemélyes Táblához.”
A magam részéről kalapot emelek a kalapos király előtt: központosító törekvéseinek, rohamléptekben végrehajtott (több ponton alkotmányellenes és egyháznyúzó) reformjainak, melyek a maguk idejében vajmi kevés hasznot hajthattak – így, 200 év után, váratlan, nagyszerű hasznait élvezve!
Kétségtelenül nagyszerű ajándék a Levéltárosok részéről, ennek az adatforrásnak a közzététele, a hely- és családtörténettel foglalkozó kutatói közösség számára!
Lélekben megköszönve ezt, nagyon is közelfekvőnek tűnik elgondolkozni azon: hogy ha már ezen néhány mikrofilm közreadása ekkora potenciált hordoz magában, vajon mekkora fegyvertény volna, hogyha egyszer az összes hiteleshelyi irat, online kutathatóvá válna?
Múlt évi (2023.IV.25-i) előadásomban is kitértem vesszőparipámra: a történelmi Magyarország hiteleshelyeinek teljes korpusza digitalizálandó, és az így képzett adatbázis (egyes részletei), akár előfizetéssel, akár (bizonyos részek) anélkül, online elérhetővé teendő!
(Ez nem feltétlenül jelenti a teljes adattömeg azonnali elérését. Az egyes források szerverekre való feltöltése, eseti jelleggel, az aktuális-előjegyzett szükséglet szerint is történhet. A lényeg az, hogy a források digitális formában rendelkezésre álljanak egy központi adattárban, és abból az igényelt másolatokat a kutatók, valami úton-módon, megtekinthessék!)
Kihangsúlyozandó: nem végtelen mennyiségű adatról van szó! Egy-egy hiteleshely működése legtöbb esetben az újkor 3–4 évszázadára korlátozódik, és az iratok nagy része kötetek formájában van jelen (az ahhoz kapcsolódó szálas iratok pedig, eléggé rendezettek lehetnek, főleg a kisebb hiteleshelyeken). Mai levéltári léptékkel tekintve, kifejezetten nem nagy terjedelmű (átlagosan 20–50 ifm nagyságrendű) fondokról beszélhetünk (amely mérettartományból csak egy-két legnagyobb hiteleshely ugrik ki). Előny az is, hogy a fondok már lezárultak, tehát semmilyen további gyarapodás nem gátolja rendezésüket, az iratok teljességének egyidejű számbavételét.
Hogyha tehát a Hevenesi–Kaprinay–Pray–gyűjteményekköteteinek digitalizálása, és online közzététele, az elmúlt években, nagyon is lehetségesnek bizonyult – ugyan miért ne lehetne hasonló digitalizálást káptalani jegyzőkönyvekkel (és ottani szálas iratokkal) végrehajtani?
A hiteleshelyi levéltárak egy része eleve belföldi állami levéltárakban van. Ezeket úgyszólván „központi utasításra” bármikor digitalizálni lehetne.
Más levéltárak (belföldi és határon túli) egyházi kezelésben vannak. Ezek digitalizálására helyenként (például épp a nyitrai káptalan esetében) vannak tervek. Épp az lenne a „nagy művészet”, fegyvertény, hogyha a több állam területére szétszabdalt, és helyenként nehezen hozzáférhető eredeti iratokat, sikerülne egységes technikai feltételek mellett lefényképezni és digitálisan elérhetővé tenni, egyetlen rendszeren belül – aminek legnehezebb része voltaképpen a szervezés, az „érdekek összehangolása” – az esetlegesen megnyilvánuló ellenkezés letörése. – Ez valóban „nagy művészet” volna!
Lehetetlen? Vágyálom? Meg sem érdemes próbálni? Hagyjuk valósulását a jövőre, a „spontán digitalizációra” – mely „előbb-utóbb úgyis mindent utolér”?
Mit nyernénk vele? Miért volna érdemes programot alkotni erre?
Ha a hiteleshelyi levéltárak egységes digitalizálása megtörténne, azzal olyan fegyvert (pacifistább szóhasználattal: eszközt) kapna a magyar történettudomány, ami páratlan lenne más országok viszonylatában is. A hiteleshelyi szervezet bizonyos tekintetben magyar sajátosság, mely a középkorban és kora újkorban, a hazai jogi életben meghatározó szereppel bírt, az iratok megőrzésében. „Nem káptalan a feje, hogy tudja” – szoktuk mondani – amiből adódik az ellentéte is: hogy a káptalan mindenről tudomással bír.
Mennyi homályos tapogatózást, téves következtetést, hibás adatot lehetne kigyomlálni a helytörténetből, családfákról; milyen sok adalékkal szolgálni a köztörténethez, várak, uradalmak, intézmények, országos tisztségek történetéhez, a jogtörténethez (és ezáltal a diplomatikához is), ha a káptalanok anyagát jobban feltárnánk, felhasználnánk!
A hiteleshelyek rendszere behálózza történelmi Magyarország területének egészét, és a feudális korszak páratlan részletességű tükrét nyújtja. Ez adja óriási jelentőségét.
Könnyen belátható, hogy ugyanezen tényezőkben, eszmei vonásokban keresendők azok az okok, melyek a XX. században, és a jelenkorban is, akadályozták, a trianoni utódállamokban, és itthon is, hogy ezen forrás-csoportot megfelelő(bb)en kiaknázzák. Érezhető volt (és helyenként maradt is), a káptalani és konventi okmányok felé közelítvén, a „légüres tér”, az „ajtók zártsága”, az „inkább jobb arról megfeledkezni” mentalitása. Ennek a helyzetnek a fenntartása azonban sem a magyar társadalomnak (beleértve a tudósokat is!), sem a magyar egyháznak, nem lehet valóságos érdeke!
Az objektív történetkutatói érdeket is nagymértékben sérti.
Miért gáncsolná saját lábát a kutató, azzal, hogy sok száz kilométereket utazgatva, elrongyolt öreg könyvekben lapozva, vagy olvashatatlan minőségű múlt századi mikrofilmeket pörgetve, nézzen át olyan mennyiségű iratot, ami személyes jelenléttel (és megfelelő segédletek híján) eleve reménytelen, sziszifuszi vállalkozás? Mennyivel kezelhetőbb, tartalmilag is feltárhatóbb és kutathatóbb volna ugyanez a nyersanyag, digitális formában!
Az erőfeszítés minden munkának, így a kutatómunkának is, velejárója – a felesleges erőfeszítés azonban mindig intő jel: mely mulasztásra, fontos megoldatlan problémára mutat rá!
Egyesek úgy vélhetik, a közlevéltárakban „már bent lévő” iratok gondosabb feltárása, pl. egyes családi levéltárak feldolgozása által bővíthető jelentékenyebben a kutatók rendelkezésére álló forrásbázis.
Azonban tegyük szívünkre a kezünket: mi van a családi levéltárakban? A birtokjogi iratok nem elhanyagolható része, ott is (egykorú vagy utólagos) káptalani/konventi kiadmány!
Amilyen egyoldalú értékítélet volna tehát a családi levéltárak (az ott lévő misszilisek, úriszéki, birtokigazgatási iratok, tervek, térképek, naplók stb.) feltárását/kutatását elhanyagolni, ugyanolyan, sőt bizonyára nagyobb tévedés, a káptalanokkal és konventekkel ezt tenni. Mert utóbbiak elé nagyobb súlyú ügyekben fordultak az emberek – melyeket egyszerű magániratokkal nem lett volna tanácsos rendezni.
Programot kellene tehát alkotni, az összes egykor volt hiteleshely iratanyagának digitalizálására, és egységes rendszerben való elérhetővé tételére!
(Elsősorban az újkori anyagot értve, hiszen a középkori iratok tekintetében, a DF adatbázis igen magas feldolgozottságot tud felmutatni. Itt is van azonban rossz minőségű felvétel, hiányzó pecsétfotó elég – melyek helyett újabbakat lehetne készíteni!)
Ez elsősorban a magyar történészek (vagy tágabban szólva: „történelemmel foglalkozók”) érdeke; innen, tehát magyar részről szemlélve, pedig csakis a Magyar Nemzeti Levéltárat tarthatjuk alkalmasnak egy ilyen program megszervezésére.
Az MHGT – és hasonló szervezetek – azonban, felhasználva társadalmi és egyházi kapcsolataikat, „lobbierejüket”, e program tervezetének kidolgozását és megvalósítását, érdemben elősegíthetnék!
A nyomtatott példányok postázása, a T. Előfizetők részére, folyamatban van.
A folyóirat (és annak nyomtatott változata) hosszú távú fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú, hogy kellő számú előfizetője legyen! (A Turul előfizetőinek létszáma jelenleg 61 fő.) A stabil előfizetői állomány nemcsak a lap anyagi fennmaradásának alapja, hanem közvetve a folyóirat irányvonalának, az iránta megnyilvánuló szakmai és társadalmi érdeklődésnek is lenyomata és fokmérője.
Nem kell attól tartanunk, hogy a Turulnak ne akadna olvasója! Szakmai körökben napi rendszerességgel olvassák, hivatkozzák. Mégis fontos, hogy lelkes ügybarátok, valamint szakemberek tudatosítsák magukban: attól, hogy a folyóirat azonnal, bárki számára ingyenesen elérhető [akár hivatalos honlapján (https://turul.mhgt.hu/), akár az MTAK repozitóriumában vagy az EPA adatbázisban], még nem magától „születik”; hanem szerkesztésének és (nyomtatott, sőt elektronikus) kiadásának (és online közzétételének) szellemi és anyagi előfeltételei vannak!
Reméljük, hogy ezen nézőpont, és a nyomtatott folyóirat kézzelfoghatóságának, maradandóságának élménye, újabb előfizetőkkel fogja a Turul táborát gyarapítani, és ezáltal sikerülni fog a következő években a százas létszámot elérni, sőt meghaladni!
Tájékoztatásul jelezzük, hogy az MHGT 2024. tárgyévi tagdíja 3000 forint, melyet T. Tagjainknak 2024. február 28-ig kell megfizetniük, a Társaság bankszámlájára:
Számlatulajdonos neve: Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Bankszámlaszám: 11705008-20414364
A tagdíj-fizetéssel kapcsolatos részletesebb tájékoztató megtalálható honlapunk Tagdíj menüpontjában.
Szíves hozzájárulásukat előre is nagyon szépen köszönjük!
(Az MHGT vezetősége nevében közzétette: Benke Tamás pénztárnok.)
Felhívjuk Kedves Tagtársaink és Olvasóink figyelmét Tagtársunk, Horváth Hilda (Somlai Tiborral közösen írt)
Lépj be! – Palotáktól lakásokig Magyarországon 1896–1945
című könyvének bemutatójára.
Helyszín: Virág Judit Galéria (H–1055. Budapest, Falk Miksa utca 30.) Időpont: 2023. december 14. Csütörtök, 17:00. A könyvbemutató beszélgetést vezeti: Váradi Juli.
A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött! Regisztrálni a koch.andrea@lira.hu e-mail címen lehet, 2023. december 13-án 10 óráig.
A kötet 20%-os kedvezménnyel a helyszínen megvásárolható.
A könyv leírása:
Beléphetünk és bepillanthatunk a felsőbb társadalmi körök, a vagyonos rétegek és értelmiségiek egykori lakásaiba. Bár ezek az otthonok és berendezési tárgyak mára nagyrészt elpusztultak, a 19. század végétől a 20. század közepéig tartó időszak fotói hű képet adnak az arisztokrata, a nagypolgári és polgári életmódról. Ugyanakkor jól tükrözik azt a folyamatot is, ahogy eljutunk a nagyvonalú arisztokrata életviteltől és az igényes nagypolgári eleganciától a funkcionalizmus által megszabott személyes terekig, az egyéniség kibontakozásáig vagy akár az extravagáns megjelenítésig. De nem csak a belső terek világa kap itt hangsúlyt, hiszen a természet, a táj, a kert egykor éppoly fontos volt, mint a szoba tájolása vagy az ablak elhelyezése – vagyis a benti és kinti világ szerves összekapcsolása. A kötetben az archív képekhez fűzött elemzések két nézőpontból: a művészettörténész Horváth Hilda szakszerű elemzésével, illetve a belsőépítész Somlai Tibor oldottabb és szubjektívebb szemszögével láttatják a hajdani otthonok – előcsarnokok, folyosók, nagytermek, ebédlők, szalonok, könyvtárak, hálószobák, konyhák, fürdőszobák, kertek – világát.
Az MHGT Webes Munkacsoportja, 2020 eleje óta, minden MHGT rendezvényről videófelvételeket készít. E felvételeket a Társaság merevlemezén archiváljuk, illetve közzé kívánjuk tenni YouTube-csatornánkon.
Sajnos a közzétételi folyamat az elmúlt években igen lassan haladt, mivel nem volt megfelelő lehetőségünk, a videók utómunkáinak elkészítésére.
Ugyanakkor Tagtársaink, és Internetes felületeink Olvasói részéről, egyre növekvő igény mutatkozik, előadás-videóink mielőbbi közzétételére.
Ezért szeretnénk felkérni olyan Kedves Tagtársakat, akik értenek a számítógépes videó-szerkesztéshez (vagy hajlandóak alapszinten elsajátítani), hogy csatlakozzanak csapatunkhoz!
Az újonnan csatlakozó Tagtársak feladata havonta (legalább) egy videó elkészítése volna, a következő munkafolyamat szerint:
Egyeztetjük, hogy az adott hónapban ki melyik videó készítését vállalja (feladatok megosztása).
A vállalt videó nyersanyagait (videó- és hangfelvételek, prezentáció), az MHGT saját felhő-tárhelyén keresztül átadjuk (a munkacsoport koordinátorai oda feltöltik, a videó elkészítését vállaló csapattag pedig letölti magának).
A csapattag a nyers videofájlokat, saját számítógépén, megfelelő videó-szerkesztő programban összefűzi, alájuk illeszti a (külön diktafonnal felvett) hangsávot, alávágja az előadás során bemutatott prezentáció diáit, végül pedig a videót nyitó- és záró borítóképpel látja el. (Utóbbiakat is készen megkapja a koordinátoroktól.)
Az elkészült videót MP4 formátumba kiexportálja, és feltölti, a közös felhő-tárhelyre.
Az így elkészült videókat, a Munkacsoport további tagjai fogják a YouTube csatornára feltölteni (valamint merevlemezen archiválni) – ám akinek kedve van, bármely munkafolyamatba, tehát pl. a YouTube-közzétételbe vagy a Facebook-oldal szerkesztésébe is, bekapcsolódhat.
A videók záró borítóképén, valamint a YouTube videók kísérőszövegében, a közreműködők neve is fel lesz tüntetve.
A videó-vágási munkát tehát saját számítógépen, saját szoftverrel kellene elvégezniük, a fentiekre vállalkozó Tagtársaknak – mi tudunk ingyenes, alkalmas szoftvereket javasolni ehhez, és azok használatát bemutatni. A videó-szerkesztéshez kiválasztott, Kdenlive nevű ingyenes, szabad forráskódú program használatának bemutatására, részletes leírást készítettünk, mely PDF-ben letölthető ITT!
Kérjük szépen tehát azon Kedves Tagtársainkat, akik fenti feladatkörben (vagy akár másként!) be tudnának, szeretnének kapcsolódni munkánkba, legyenek kedvesek e-mailben jelentkezni, a következő címen: mhgt-munkacsoport@googlegroups.com
Kedves Tagtársaink segítségét előre is megköszönve, kellemes nyaralást kívánva, üdvözlettel:
Tisztelettel felhívjuk Kedves Tagtársaink figyelmét, hogy
a 2023. tárgyévre fizetendő éves MHGT-tagdíj összege: 3000 forint!
Az új tagdíjat a 2022.V.24-i Közgyűlés, határozatilag állapította meg. Részlet a Közgyűlés jegyzőkönyvéből:
12./2022.(05.24.) Közgyűlési Határozat: 10 igen, 0 nem szavazattal, 0 tartózkodással, a Közgyűlés, a Társaság rendes tagjai által (fejenként) fizetendő éves tagdíj összegét 3000 (azaz: Háromezer) magyar forintban állapítja meg. A most megállapított éves tagdíj a 2023. tárgyévtől (2023. január 1-jével kezdődően) lép életbe.
A tagdíjat továbbra is a Társaság 11705008-20414364 pénzforgalmi jelzőszámú bankszámlájára kell megfizetni. A tagdíj-fizetéssel kapcsolatos, részletes leírás megtalálható honlapunk Tagdíj menüpontjában.
Szíves megértésüket, együttműködésüket előre is megköszönve, Boldog Új Évet és jó egészséget kívánva, nagy tisztelettel:
A cikk utóbb a folyóirat weboldalán (a Kitekintő rovatban) is megjelent, immár egy háromrészes sorozat (első) részeként. A cikksorozat második részében Szászi József Szigliget földrajzi neveivel foglalkozott.
Miről mesélnek Szigliget és a környező települések címerei?
A Szerző (hivatását tekintve földrajz és biológia szakos középiskolai tanár, a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumban) 30 éve foglalkozik településcímerek tervezésével. Elsőként szülőfaluja, Szigliget számára alkotott címert 1992-ben, majd a következő években „a Tapolcai-medence tanúhegyeinek lábánál fekvő többi település” részére is. Jelen írásában a szigligeti és környékbeli települések címereit mutatja be, ezáltal megvilágítva a címeralkotási folyamatot is. [Baloldali képünk Szigliget címere, Szászi József munkája.]
A tanulságos írást – a Szerző indítványára – ezúton ajánljuk T. Tagtársaink és a témai iránt érdeklődő Kedves Olvasóink figyelmébe!
Egyúttal jelezzük, hogy örömmel vennénk Kedves Tagtársainktól hasonló javaslatokat, hogy történeti segédtudományi hírekkel, (tudományos vagy ismeretterjesztő) cikkek megosztásával színesíthessük Társaságunk weboldalát!
[Szászi József tagtársunk némileg hasonló tárgykörben tartott előadást 2017-ben, Fejér megye települési címereiről. Ennek videófelvétele megtekinthető a Videotorium oldalon.]
Kisapáti, Hegymagas és Raposka címere (Szászi József munkája)
