A programfüzet PDF formátumban letölthető lesz ITT (ha elkészül)!
Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket
a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. II. félévi előadásaira,
melyeket az MNM – Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár és Adattár könyvtártermében (1023. Budapest, Török utca 12.) tartunk.
Az egyes előadások pontos kezdési időpontjai alább, a rezüméknél találhatók!
FONTOS TUDNIVALÓK:
- 2024. szeptember 14-én, Szombaton tematikus sétát tartunk Budapest belvárosában,
„Budapest város ostroma fényképeken: helyszínek és sorsok” címmel.
Meghívója megtekinthető ITT! - 2024. december 5-én, Csütörtökön Karácsony előtti teadélutánt tartunk, kötetlenebb programmal. (Konkrét hely és kezdési időpont később.)
- Mivel felolvasóüléseink félévi programja a későbbiekben változhat, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy a megtekinteni kívánt előadás előtt, legyenek kedvesek a Társaság honlapjáról (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) ismételten tájékozódni (az előadás pontos helyét, idejét és témáját illetően)!
- Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül!
Részletes program:
2024. szeptember 26. Csütörtök (17:00)
A magyar öltözetű tábornoki gála egyenruha a cs. (és) kir. Hadseregben és a m. kir. Honvédségben (1751–1940)
Előadó: Rainer Pál [Laczkó Dezső Múzeum, ny. muzeológus; MHGT tag (Veszprém)]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
(olajfestmény, egykor a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban)
A XVIII. század közepén Mária Terézia rendelte el a cs. kir. hadseregben, hogy az addig jobbára tetszés szerint ruházkodó tábornokok egyformán öltözködjenek. A tábornoki öltözetből létezett egy német (általános) és egy magyar (huszáros) jellegű. Utóbbit azonban az uralkodó és a m. kir. hercegek (főhercegek) mellett csak a magyar honosok, illetve a huszárezredesből előlépett tábornokok viselhették. 1868 után többnyire ezt hordták a m. kir. Honvédséghez beosztott tábornokok is. A pompás egyenruha a rengeteg arany zsinór, paszomány, sújtás és prém miatt egyben hadseregünk legdrágább uniformisa is volt. Bár szabása mindig az aktuális divathoz igazodott, színeit, fő jellegzetességeit a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia idejében végig változatlanul megőrizte. Sőt a Monarchiát túlélve – csekély módosításokkal – még a Horthy-korszakban is tovább viselték.
Ilyen uniformist viselt pl. gr. Nádasdy Ferenc, gr. Hadik András, József és István nádor, gr. Gyulay Ignác, gr. Andrássy Gyula, br. Fejérváry Géza, József főherceg, Gömbös Gyula és még sokan mások. Ugyanezt az egyenruhát öltötték magukra Szent István palástja alatt II. Lipóttól IV. Károlyig Habsburg uralkodóink is magyar királlyá történő koronázásukkor.
Az előadás korabeli ábrázolások és archív fotók segítségével mutatja be ezen „huszártábornoki” viselet fejlődését, változatait.
2024. október 31. Csütörtök (16:00)
FIGYELEM! A rendezvény a szokottnál korábban, 16:00-kor kezdődik!
Az ülésen több előadás hangzik el, melyek tartalmi összefoglalói alább olvashatók!
Az ülést vezeti: [SZERVEZÉS ALATT]
Tallinn város és heraldikai emlékei
Előadó: dr. Ogoljuk-Berzsenyi Anett [Budapest Főváros Levéltára, levéltáros; MHGT, főtitkár (Bp.)]
2023 októberében az MHGT társszervezete, a Szlovák Falerisztikai Társaság konferenciáját az észtországi Tallinnban tartotta. Ez alkalommal a két egyesület magyar tagjai felmérték a város heraldikai, funerológiai emlékeit, amit jelen előadások keretében szeretnének megismertetni a magyar közönséggel.
A város színes történelmének legtöbb épített emléke az Óvárosban található. A Toompea-hegy és az Alsóváros őrzi az elmúlt évszázadok nyomát: a dán fennhatóságtól a Hanza-városon, orosz uralmon át a függetlenné válásig. Sajátos hangulatot teremt a hajdani városfal fel-felbukkanó maradványa a szűk sikátorok, a céhek házai és a későbbi beépítések egyvelegében. A gazdag tárgyi emlékeket a város számos muzeális gyűjteményében csodálhatják meg az érdeklődők.
Tallinn számos díszes heraldikai emléket őriz a kőmegmunkálás virágkorából. Ezekhez köthető a fennmaradt címerek nagy része. A legkorábbi, 13. századi darabok egy hangulatos, középkori utcácskán végighaladva tekinthetők meg, de érdemes máshol is nyitott szemmel járni az utcán: falakon, kapukon bukkannak fel testületi és családi címerek. A város alatti járatokban, melyek az évszázadok során légópincétől hippi találkahelyig mindenféle funkciót betöltöttek, ugyancsak jelentős számú címeres emlék került elhelyezésre, leginkább a 16–17. századból. Fennmaradtak színes egyesületi címerek, melyek meglepő motívumaiban a város kereskedelmének behatásai figyelhetők meg. Az előadásban ezen a heraldikai anyagon keresztül kerül bemutatásra az észt főváros sokszínű múltja.
A tallinni Szűz Mária templom epitáfiumai
Előadó: Gyenes László [MHGT, titkár (Bp.)]
A halotti címerek – fából faragott síremlékek – Észtországban a legtöbb középkori templom falán megtalálhatók. Régi szokás volt, hogy sírfeliratokat helyezzenek el a szakrális épületekben, de a 17. században még népszerűbbé vált és így a 17. század tekinthető a halotti címerkészítés virágkorának.
A tallinni Szűz Mária-székesegyház fából készült halotti címergyűjteménye az 1684. június 6-i tűzvész utáni időszakból származik. A halotti címerek többsége a 17. század végéről és a 18. századból maradt korunkra.
A 18. század végén, az 1772-es templomon belüli temetkezési tilalom következtében, a fa halotti címerek hagyománya egy időre szinte megszűnt, de a 19. század közepén újra életre kelt. Az első világháború végéig számos fa kenotáf készült az észt lovagrend vezetőinek, illetve közéleti személyiségeknek az emlékére.
2024. november 28. Csütörtök (17:00)
Az iktári Bethlenek örökségének nyomában
Előadó: Miski Péter [Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PhD hallgató; Országos Tudományos Diákköri Tanács, TDK-referens (Bp.)]
Az ülést vezeti: [SZERVEZÉS ALATT]
Bethlen Gábor uralkodása alatt – mint minden más erdélyi fejedelem – igyekezett saját családjának hatalmát megerősíteni, amihez hozzátartozott, hogy birtokadományokkal szilárdítsa meg famíliája helyzetét. Esetében leginkább öccse, a kormányzatban fontos támasza, István (1582–1648) és az ő gyermekei számíthattak erre. Hunyad és Máramaros főispánjaként, több uradalom birtokosaként, jelentős pozíciót töltött be a fejedelemség működésében, csakúgy, mint fiai, a bihari főispánságot és a váradi főkapitányságot megkapó ifjabbik István, a szintén Hunyad megyei főispánságot betöltő Péter, illetve mostohafia, Rhédey Ferenc, aki Küküllő főispánjaként és később tanácsúrként is biztosította helyét Erdélyben. Az ifjabbik István Széchy Máriát, Péter pedig Illésházy Katát vette feleségül, de mindkét frigy gyermektelen maradt. István (ifj.) 1632-ben, Péter 1646-ban hunyt el. Az idősebb Bethlen István leányai közül Anna Gyulaffy Sámuel, Katalin Zólyomi Dávid, Druzsiána pedig a már említett Rhédey Ferenc felesége lett.
Bethlen István (id.) végrendeletében részletesen felsorolta, melyik gyermekének, illetve melyik unokájának milyen örökséget hagy, továbbá mi a teendő, ha kihalna az egyik ág. A rövid ideig a fejedelmi címet is megszerző Bethlen István tehát abban a tudatban hunyta le örökre szemét 1648-ban, hogy biztosította családja jövőjét.
Lányai közül Druzsiána élt a legtovább, férjével együtt ők igyekeztek gondját viselni hamar szülők nélkül maradó unokahúgaiknak és unokaöccsüknek. Gyulaffy Máriát gyámlányukként nevelték, majd ők adták feleségül Thököly Istvánhoz. Zólyomi Krisztina Perényi Gáborhoz ment nőül, míg fivére, Miklós Alia Máriát, Lorántffy Zsuzsanna gyámlányát vehette feleségül. A már eddig is kusza családi kapcsolatokat, politikai pártállásokat az 1657-es lengyelországi hadjáratot követő hatalmi válság, az Erdély trónján egymást váltó fejedelmek és az ő érdekeik zavarták még jobban össze. Apafi Mihály konszolidációjának idejére már halott volt Rhédey László (Druzsiána fia); Gyulaffy Mária (Thököly Imre és nővérei édesanyja), valamit Zólyomi Miklós is hűtlenségbe esett, így a fejedelem haragja elől a Portára menekült, ahonnan már nem tért vissza.
Az előadó a fent leírtakat kívánja részletesebben kifejteni, illetve a történetet tovább folytatva, bevonja új szereplőként az Esterházyakat, a Nádasdyakat és a Telekieket is.
2024. december 12. Csütörtök (17:00)
Címerek, zászlók, pecsétek Fejér vármegyében
Előadó: Szászi József [tanár; MHGT tag (Székesfehérvár)]
Az ülést vezeti: [SZERVEZÉS ALATT]
Az előadás elején az előadó röviden visszatekint egy korábban, 1996-ban rendezett székesfehérvári „CÍMEREK ZÁSZLÓK PECSÉTEK” című kiállítására, amely jelen előadása címét inspirálta. Áttekinti a települési önkormányzatok jelképeinek: címereknek, zászlóknak és pecséteknek a történelmi hátterét.
Az előadásban a Fejér vármegyei települési címerek mellett foglalkozik olyan mai magyar címerekkel, amelyek különböző jogi személyek (iskolák, egyesületek és egyházközségek, illetve egyházmegyék) jelképei. Ezekre különböző példákat hoz az általa alkotott Fejér vármegyei címerek bemutatásával.
Továbbá konkrét példákon keresztül bemutatja a pecsétek fajtáit (fém-, viasz- és papírfelzetes pecsétek) és szintén konkrét példák bemutatásával kitér a kommunális zászlókra is.
Végezetül képeken keresztül ismerteti huszonöt Fejér vármegyei település általa alkotott címereit, illetve ezen települések kommunális zászlaját és történelmi pecsétjét (melyek némely településnél a címer kiindulásául szolgáltak).