A kiállítás-megnyitó meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára

„Armales Transylvanorum” – Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból

címmel nagysikerű vándorkiállítást szervezett.

A rendezvény a Czeglédi Péter Református Gimnázium, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára közreműködésével valósult meg. A kiállítás kurátora: dr. Szálkai Tamás, az MNL HBML munkatársa, ill. az MHGT rendes tagja volt.

A megnyitó programja:

1. Köszöntő (Kluch János, Czeglédi Péter Református Gimnázium, igazgató)
2. Megnyitó beszéd (Fülöp Tamás, Magyar Nemzeti Levéltár, főigazgató-helyettes)
3. Megemlékezés Dóka Klára levéltárosról (Ólmosi Zoltán, Magyar Levéltárosok Egyesülete, alelnök)
4. Öt éves az „Armales Transylvanorum” című kiállítás (dr. Pandula Attila, Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, elnök)
5. Tárlatvezetés (Szálkai Tamás, MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára, a tárlat kurátora)

Az eseményen megemlékeztek Dóka Klára, lévai születésű levéltárosról; ezt követően dr. Pandula Attila, az MHGT elnöke tartott beszédet, méltatva a címereslevél-kiállítás jelentőségét.

Egy kép a rendezvényről:

Az eseményről beszámolt a Felvidék.ma hírportál is; a cikk mellékleteként a megnyitóról készített fényképek is megtekinthetők.

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2014. II. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack-termében tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

Részletes program:

2014. szeptember 25. Csütörtök. (17:00)

A Pulszky család és Pulszky Ferenc. Képes családtörténet és személyi ikonográfia.

Előadó: dr. Cs. Lengyel Beatrix (történész-szakmuzeológus, a MNM Történeti Fényképtára főosztályvezetője, Budapest)
Az ülést vezeti: Debreczeni-Droppán Béla (titkár)

A képi források használatára, feldolgozásukra – természetesen 19. századi előzményekre is – támaszkodva, nagyjából az 1940-es évekkel kezdődően alakult ki a történeti ikonográfia. Kialakultnak tekinthetjük a feldolgozások szerkezetét, rögzültek bizonyos követelmények. Hosszú ideig azonban a fénykép – noha már Vayer Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy a történeti ikonográfia tárgyaként kell kezelni – kimaradt a vizsgálatok sorából.

Az elmúlt öt évtizedben a fotográfia, mint történeti forrás és mint műtárgy, valós helyet kapott a történeti kutatásokban és múzeumi gyűjteményeinkben. Kialakult vizsgálatának módszertana, s a komplex történeti áttekintésekben a történeti rekonstrukció szerves, szemléletes részeként jelenik meg.

A magyar történeti ikonográfiai kutatások bázisát a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka és a Történeti Fényképtár együtt alkotják.

A Múzeum kiemelkedő igazgatója, a neves író, politikus és régész Pulszky Ferenc 200 éve született Eperjesen. A Pulszky család képes genealógiája mellett a hosszú életű, mozgalmas és fordulatos életpályát bejárt Pulszky Ferenc ábrázolásainak bemutatása – különös tekintettel az őt megörökítő fényképekre – egyfelől tisztelgés munkássága előtt, másfelől a történeti ikonográfia mint speciális kutatási terület szemléltetése, s a nemzeti múzeumi Történeti Tényképgyűjtemény értékeinek felvillantása is.

2014. október 30. Csütörtök. (17:00)

Kossuth és Görgei – meg a család

Előadó: dr. Hermann Róbert (történész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (elnök)

Közismert mondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, s hogy senki sem képes magát teljesen függetleníteni családi kapcsolataitól. Mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a rokoni viszonyok nemcsak a mi mindennapjainkat szövik át, hanem még az általunk nagyra becsült történelmi alakok is így voltak ezzel. A magyar nemesi társadalomban a rokoni kapcsolatok hihetetlen módon meghatározták egy-egy személy, egy-egy ág társadalmi pozícióját és lehetőségeit. Másod-, harmad-, negyedfokú unokatestvérek, közös déd- és ükszülők egyengethették valakinek a karrierjét, vagy − birtokperek esetén – keseríthették meg az életét.

A szabadságharc két jeles vezetője, Kossuth Lajos és Görgei Artúr egyaránt kiterjedt rokonsággal rendelkezett – Felső-Magyarországon alig volt olyan család, amely valamelyikük rokonságába bele ne tartozott volna. Ugyanakkor Kossuth az 1832-ben Zemplénből történt távozása, Görgei pedig a katonai pálya miatti korai külföldre távozása miatt viszonylag kevésbé tudta kihasználni a rokoni kapcsolatokból származó előnyöket, mint helyben maradó rokonaik.

1848-ban vezető pozícióba történő emelkedésük viszont a család és a családtagok szempontjából is felértékelte személyüket. Az előadás arra keresi a választ, hogy rokonságuk mely tagjai számíthattak részükről segítségre; illetve, hogy ők maguk érvényesítették-e a rokonsági szempontot személyi döntéseik esetén. Ez Görgei esetében értelemszerűen a katonai kinevezésekre, Kossuthnál viszont mind a katonai, mind a politikai pozíciók betöltésére vonatkozott/vonatkozhatott. Végül, megpróbálja rekonstruálni azon személyek körét, akik a Kossuth körül a kortársak szerint kialakuló „asszonyi kamarillát” alkották, s választ találni arra a kérdésre, hogy e kamarilla befolyásolta-e Kossuth személyi és politikai döntéseit.

2014. november 27. Csütörtök. (17:00)

A ponyvás szekértől a fejedelmi székig. A Thökölyek.

Előadó: prof. dr. Gecsényi Lajos (történész-levéltáros, a MOL ny. főigazgatója, Budapest)
Az ülést vezeti: dr. Kollega-Tarsoly István (alelnök)

1549. április 20-án, a kereskedők megnyugtatására, Ferdinánd király rendeletére, a bécsi városi börtönből szabadon bocsátották az alkalmanként gyulai vagy debreceni lakosként említett Thököly Sebestyén kereskedőt, akit vesztegetés és csempészés gyanújával hetekkel korábban vettek őrizetbe. Thököly azoknak a magyarországi tőzséreknek az egyik meghatározó képviselőjeként vált ismertté, akik a nyugat-európai piacokon oly keresett magyar szarvasmarhát Bécsig vagy éppen Nürnbergig, Augsburgig hajtották. Több mint két évtizednyi szünet után ismét egy Thököly Sebestyén bukkant fel több kereskedőtársával egyetemben a császárvárosban. Az őrizetbe vett és fegyvercsempészéssel vádolt Thököly ekkor már néhány éve nem csak ismert nagyszombati polgár, de tökölházai előnévvel büszke nemesember. Kifinomult mívességgel készült armálisát 1572. október 22-én állították ki.

Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai éppúgy behálózták az egész hódoltságot, mint Felső-Magyarországot. A meredeken felfelé emelkedő pálya jelentős vagyoni gyarapodással járt együtt. Ez tette lehetővé, hogy 1578-ban páratlan ajánlatot tegyen, 50 ezer tallért kínáljon a legjelentősebb német bankárcsalád, a Fuggerek kezén lévő vöröskői/bibersburgi uradalomért. Az ügylet uralkodói jóváhagyás híján meghiúsult, de nyolc esztendővel később, nagy küzdelem árán, már Késmárk városa és a hozzá tartozó falvak és a savnyiki vár zálogtulajdonosa. Mindehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy 1580-ban özvegyemberként oltárhoz vezette nagylucsei Dóczy Zsuzsannát, egy régi ismert főnemesi család leányát. A pálya következő állomásán 1593. augusztus 20-án a prágai várban kelt bárói diploma „Késmárk bárója” címmel a főrendek közé emelte az evangélikus nemespolgárt, az egykori hódoltsági kereskedőt.

A magyar társadalomban egyedülálló karrier betetőzéseként ő, akit egykor törökbarátsággal vádoltak, a saját költségén fogadott lovasokkal vett részt 1598 márciusában Adolf Schwarzenberg és Pálffy Miklós oldalán Győr visszafoglalásában, majd 1606-ban a rendek megbecsüléseként Illésházy István mellett a bécsi béke aláírásán. Amikor egy esztendővel később meghalt, hatalmas pompával helyezték örök nyugalomra a késmárki templomban. Ott, ahová 300 esztendővel később a dédunoka, a család utolsó férfi tagja, a hányatott sorsú fejedelem Thököly Imre hamvai is megtértek a kis-ázsiai száműzetésből.

A kor szokása szerint élete alkonyán jó előre elkészített végrendeletében, mintegy „megelőlegezve” a következő évszázad hitbizományi intézményét, nem osztotta fel birtokait gyermekei között, hanem elsőszülött István fiára hagyta Késmárkot. A művelt, külföldön iskolázott István, 1623-ban Thurzó György nádor leányával, Katalinnal kötött házasságával megkapta Árva várát és uradalmát, majd pedig a grófi címet. Ezzel a Thököly család ismételten megerősítette a Magyar Királyság arisztokráciájában elfoglalt helyét. Apja vagyongyűjtő habitusa azonban mind nála, mind ugyancsak István nevű fiánál töretlenül megmaradt. A kortársak szerint ifjabb István gróf, aki kapcsolatban állt a Wesselényi Ferenc nádor vezette rendi mozgalommal és 1670-ben akkor halt meg, amikor a császári csapatok Árva várát ostromolták, egy ízben megjegyezte: „…mi haszna az ékszereknek, kincseknek, jobb pénzre fordítani és jószágot venni rajtok…”

2014. december 11. Csütörtök. (17:00)

Eltűnt zászlók nyomában. A katonai zászlók típusai és használatuk a Nagy Háborúban.

Előadó: Cs. Kottra Györgyi (a Hadtörténeti Intézet és Múzeum ny. muzeológusa, Budapest, MHGT)
Az ülést vezeti: Reisz T. Csaba (alelnök)

Előadásomban a Monarchia hadereje által használt császári és királyi, magyar királyi csapatzászlókkal, a menetzászlókkal és mindezek háború alatti sorsával foglalkozom. Az 1915-ben kiadott, az új típusú csapatzászlókra vonatkozó rendelet következtében került sor 1916-ban az úgynevezett „zászló-visszavonási” rendelet kiadására, amelynek nyomán sajátságos helyzet alakult ki a harcoló csapatoknál. Kitérek arra, hogy miként válhatott egy ilyen fontos rendelet „fantomrendeletté” – hiszen nyoma a kor dokumentumai között, bár széles körben hivatkoznak rá, mind a mai napig fellelhetetlen –, továbbá, hogy mi indokolta/indokolhatta kiadását. Bemutatom a rendelet nyomán megjelent menetzászlók fajtáit és a körülöttük kialakult spontán kultuszt, valamint azt, hogy hogyan hatott mindez a vegyes nemzetiségű állományra.

Foglalkozom az 1915-ös rendelet előzményeivel is, a haditengerészet képviselőinek az új zászlórendelettel kapcsolatban a magyar országgyűlésre gyakorolt nyomásával, illetve a zászlórendelet fogadtatásával a hadseregben és a civil szférában. Bemutatom az évszázados hagyományokkal szakító új csapatzászlókat és szerepüket a háború végén.

Összefoglalómban kitérek arra, hogy a nem következetesen végrehajtott zászlóvisszavonás és az annak eredményeképpen kialakult vegyes zászlóhasználat, tehát a megszokott, változ(hat)atlannak ismert, állandó(nak tudott) kommunikációs jel eltűnése és/vagy megváltoztatása milyen hatást gyakorolt a katonákra a fronton és a háború után.

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2014. I. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack-termében tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

Részletes program:

2014. január 30. Csütörtök. (17:00)

Az esztergomi főszékesegyház altemploma, különös tekintettel a társadalomtörténeti vonatkozásokra

Előadó: dr. Pandula Attila (egyetemi docens, ELTE BTK, az MHGT elnöke)
Az ülést vezeti: dr. Kollega-Tarsoly István (alelnök)

A jelenlegi esztergomi székesegyházat Rudnay Sándor hercegprímás kezdte el építtetni Kühnel Pál és Packh János tervei alapján. 1822. április 22-én tették le az alapkövet. Kezdettől fogva kiemelt szerepet szántak az altemplomnak (kriptának). Ezt a grandiózus építményt, igen érdekes módon, az ókori egyiptomi sírkamrák mintájára emelték. Az altemplom több teremből, illetve egyes résztermekből áll.

Rudnay Sándort, aki 1831-ben hunyt el, a már elkészült altemplom prímási sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Az időközben megszakadt, majd 1838-ban újraindult építkezés tervezőjét, irányítóját Packh Jánost 1839-ben meggyilkolták. Ő is az – általa tervezett – sírboltban lett eltemetve. Maga az építkezés teljesen csak Simor János prímássága idején nyert befejezést.

Sajátos korai magyar műemlékvédelmi törekvés, hogy a székesegyház előzményeinek, középkori szakrális épületeknek a romjai között talált, korábban oda eltemetett érsekek, egyházi személyiségek fennmaradt funerális, heraldikai stb. emlékeit is megőrizték, s kiemelt formában bemutatták. A legkorábbi a Csák nemzetségbeli Ugrin érsek (†1204.) sírköve. Kiemelkedőek Széchy Dénes bíboros, esztergomi érsek, kancellár (†1465.II.1.), illetve Vitéz János esztergomi érsek, humanista tudós (†1472.VIII.9.) tumbafedelei. Ezek egyúttal kiemelkedő történeti ikonográfiai, heraldikai, inszigniológiai, egyházi viselettörténeti, genealógiai, archontológiai emlékek is. Akárcsak az itt nyugvó hercegprímások, prímások, esztergomi érsekek síremlékei (sírfedlapjai). Példaként említhetőek: Habsburg-Lotharingiai Károly Ambrus (1808–1809 között hercegprímás) síremléke, aki híveiért mártírhalált halt. (Az 1809-es, utolsó, magyar nemesi felkelés tábori főpapjaként, pestisben hunyt el.) Továbbá Kopácsy József (1839–1847 között hercegprímás), Scitovszky János (1849–1866 között hercegprímás), Simor János (1867–1891 között hercegprímás), Csernoch János (1912–1927 között hercegprímás) síremlékei. Egyes prímási sírhelyekhez eredetileg a bazilika belső terében felállított reprezentatív síremlékek is hozzátartoztak. Pl. Károly Ambrus esetében G. Pisani modenai szobrász alkotása. Csernoch János esetében Zala György igen kiváló szoborműve (1930). A korabeli funerológiai kultusz jellegzetessége a szívet tartalmazó urnák külön eltemetése (Kopácsy, Scitovszky, Simor esetében.)

Az altemplomban jelentős számban temetkeztek címzetes püspökök, kanonokok (illetve kis számban családtagjaik, valamint egyes főnemesi, nemesi személyek) is. Ezek sírfedlapjai is jelentős funerológiai-, archontolgóiai-, genealógiai-, heraldikai-, falerisztikai-, inszigniológiai forrásanyagot jelentenek. Köztük jelentős példaként említhető Bubla Károly (†1889.IX.21.), Palkovics György (†1835.I.21.), Rudnyánszky Sámuel (†1848.XI.15.), Szily Ferenc (†1836.V.23.), Ürményi Péter (†1839.XI.15.) síremléke.

Az előadó kutatásai a kripta monografikus feldolgozására irányulnak, valamennyi esztergomi érsekre, s az 1950-ig ott eltemetett személyekre vonatkoznak.

2014. február 27. Csütörtök. (17:00)

Miért éppen Borsi? Tények, talányok, tévedések II. Rákóczi Ferenc születéséről.

Előadó: dr. Mészáros Kálmán (hadtörténész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (elnök)

II. Rákóczi Ferenc születésének régóta köztudomású adatai ma már szinte minden magyar történelmi és életrajzi tárgyú kiadványban megtalálhatóak. Tudjuk a fejedelem születésének pontos idejét: 1676. március 27. – és ismerjük a helyszínt is: Borsi. Ha azonban megvizsgáljuk csupán e száraz adatok primer forrásait, s főként, ha górcső alá vesszük a születés körülményeiről a szakirodalomban olvasható leírásokat, meglepő eredményre jutunk.

Igen tanulságos, ahogyan Thaly Kálmán a korábban ismert hibás dátumot helyesbítette (úgy tűnik, a forráshamisítástól sem riadt vissza), de talán még tanulságosabb, hogy Thaly Kálmán óta az újabb történész-nemzedékek szinte csak félreértésekkel és hibákkal egészítették ki Rákóczi születéstörténetét. Vajon tényleg utazás, menekülés közben született II. Rákóczi Ferenc? És csak véletlenül éppen Borsiban? S Borsi csakugyan a család egyik legkevésbé jelentős birtoka, az ottani udvarház (vagy inkább kastély?) pedig csupán átmeneti szállásként használt udvarház lett volna?

A legújabb elektronikus levéltári segédletek és a kutatótársak (Sípos Ferenc, Oláh Tamás) segítsége révén a szülők és nagyszülők (I. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Báthory Zsófia) egyre részletesebben ismert itineráriumával anélkül pontosíthatjuk az eseményeket, hogy magáról a születésről újabb forrás került volna elő. Mindezzel pedig a „magyar Betlehemként” számon tartott Borsi történelmi jelentősége kerülhet jobb megvilágításba, s a Rákóczi-kastély folyamatban lévő helyreállítása kapcsán feltárt újabb művészettörténeti eredmények nyerhetnek megerősítést a történettudomány oldaláról.

Az előadó elmúlt évi kutatási eredményei időközben nyomtatásban is megjelentek a Kazinczy Társaság Évkönyvében (Széphalom), ám azóta kollegiális segítségnyújtás, egy Gyulai Éva által feltárt adat révén újabb homályos pontot sikerült tisztázni Rákóczi születéstörténetének historiográfiájában.

2014. március 27. Csütörtök. (17:00)

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság eredeti pecsétjének keletkezéstörténete

Előadók: Szászi József (tanár, Kodolányi János Középiskola, Székesfehérvár, MHGT) és Szászi Zoltán (egyetemi hallgató, ELTE Társadalomtudományi Kar, nemzetközi tanulmányok, MHGT). A prezentációt készítette és előadja: Szászi Zoltán.
Az ülést vezeti: Vitek Gábor (főtitkár-helyettes)

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2013-ban ünnepelte megalapításának 130. évfordulóját. Ezzel százharminc éves lett a Társaság hagyományos pecsétje, valamint a Társaság folyóirata, a Turul is. Az előadás a pecsét kialakulásának és a Turul létrehozásának körülményeit deríti fel.

Ehhez áttekintjük a Társaság pecsétjének keletkezéstörténetét, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és az Evangélikus Országos Könyvtárban őrzött egyesületi dokumentumok, valamint a Turul folyóirat közleményei alapján. A Turul legelső számából megismerhetőek a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1883. évi megalakulásának, illetve első elnökének, báró Radvánszky Béla megválasztásának pontos körülményei. Az 1883. április 28-i első választmányi ülésen sok fontos kérdésről döntöttek, többek között elfogadták a Társaság folyóiratának címét és a Társaság pecsétjét is, amely végül a II. András király által az Aranybullán használt pecsét lett, rajta a körirattal: „A MAGYAR HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG PECSÉTJE 1883”.

A Társaság megalakulása, a Turul létrehozása és a pecsét választása körüli izgalmas kérdések sok szempontból máig megválaszolatlanok. Miért nevezték el a Társaság közlönyét Turulnak az első választmányi ülésen, 1883-ban? Miért pont a II. András Aranybulláján látható címert választották a Társaság pecsétjének?

Az előadás megpróbál választ adni ezekre az izgalmas és fontos kérdésekre. Bemutatást nyernek a kutatás anyagai, többek között a Társaság címben említett eredeti pecsétjei, amelyek legtisztábban a Társaság hagyományos viaszpecsétjében maradtak meg, amelyeket a finom vésésű pecsétnyomó lenyomata az utolsó részletig megőrzött.

2014. április 24. Csütörtök. (17:00)

Filhellén magyar és hungarofil görög családok kapcsolatrendszere a genealógiai kutatások fényében

Előadó: Spilenberg-Diószegi György Antal (MHGT, titkár)
Az ülést vezeti: Reisz T. Csaba (alelnök)

A magyarországi filhellénizmus nem ismeretlen jelenség, bár kevésbé közismert, mint azt történelmi léptékű értékvilága megérdemelné. A magyarországi görög családok hungarofil érzületét igazoló adatokat pedig azért fontos összegezni, mert ennek összképét fogalmi szinten is indokolt a történelmi tudatunkban méltó helyére tenni. A magyar-görög nemzetbarátság jegyében végzett történelmi, családtörténeti és genealógiai kutatások során olyan műveltségi és világképi értékrend tárul föl, amelynek révén a filhellén és hungarofil adatok életre kelnek, és együttes hatásukban szellemi alkotóerővé válnak. Ennek jegyében mutatja be az előadó a magyar jakobinusok világától kezdve, a reformkoron át, egészen a Trianon utáni időkig a nemzedékeken és korszakokon átívelő magyar-görög kapcsolatrendszer világát.

A közismert filhellén magyar írók és költők jelentős köréből indokolt kiemelni Jókai Mórt, aki számos művében megfogalmazta a görögök iránt érzett rokonszenvét. Különösen érdemes megismerni gróf Széchenyi István, „a legnagyobb magyar” és a korabeli görögség igen széles ívű, számos érdekességet rejtő és igen eredményes reformkori kapcsolatrendszerét. Széchenyi országépítő reformtörekvéseinek támogatásában tucatnyi magyarországi görög család is részt vállalt. E reformkori görög kör sokat tett azért, hogy a megvalósítandó hazafias célok (mai szóval nemzeti fejlesztési projektek) gördülékeny módon valósággá váljanak. A reformkori magyarországi görögök adományozó kedve a magyar hazafias célok megvalósításában rendkívül jelentős érték még majd’ két évszázad távlatából is: ebből is kitűnik, hogy nem a tőke határozza meg a vagyonos személyiség mentalitását, hanem a műveltségteremtő értékrendet képviselő pénzemberi karakter a tőkemagatartást.

A hungarofil magyarországi görög családok közé tartoztak (többek között) a Sina, a Lyka, a Manno, a Nákó, a Papademosz Charisz/Szerviczky, a Pompéry, a Sacelláry, a Takácsy/Takiadzisz, és a Zavirász családok tagjai. A magyarországi görög tudós, Georgiosz Zavirász (1744–1804) a korabeli Magyarországot a nemzetiségek „türelmes anyjának” (Μητέρα της ανοχής) nevezte. Az említett magyar-görög családtörténeti adalékok okán is fontos emlékeznünk arra, hogy a magyar-görög nemzetbarátságnak milyen mély műveltségi gyökere és máig ható ereje van: ennek pedig lényeges és egyetemes üzenete az a jelenünk és a jövőnk számára, hogy az egymást becsülő nemzetek tiszteletet érdemelnek.

2014. május 29. Csütörtök. (17:00)

A dualizmus idején magyar főnemesi címet szerzett személyek helye a korabeli „főnemesi társadalomban”

Előadó: Ballabás Dániel (tudományos segédmunkatárs, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, MHGT)
Az ülést vezeti: Debreczeni-Droppán Béla (titkár)

Bár 1848-ban a nemesség előjogait felszámolták, majd 1885-ben a főnemesség nagyobb része is elveszítette korábban automatikusan élvezett törvényhozási kiváltságait, az immáron jórészt kiüresedett nemesi és főnemesi címek iránti igény a dualizmus időszakában sem csillapodott. 1871 és 1918 között Ferenc József és IV. Károly, mint magyar királyok, összesen 5 hercegi, 56 grófi és 213 bárói rangot adományoztak.

Kérdés azonban, hogy ezek a homo novus főnemesek hogyan illeszkedtek be a még 1848 előtt felemelkedett társaik közé? Vajon beszélhetünk-e „főnemesi társadalomról” a dualizmus idején, s korszakhatár-e 1848 a magyar főnemesség társadalomtörténetében? E kérdések megválaszolása érdekében a hagyományos, történeti-jogi, rendies ízű kategorizálás helyett célszerűbb valamilyen árnyaltabb megközelítés alkalmazása.

Max Weber szerint az egyén rendi helyzete a gyakorlatban „elsősorban az egymás közötti házasodásban” érhető tetten. E szemszögből nézve tehát nem elégedhetünk meg pusztán az adományozott rangok jelentette hierarchiával. Vizsgálatunkhoz több generációt átfogóan összegyűjtöttük a dualizmus idején főnemesi rangemelésben részesült személyek tágabb rokonságának házassági kapcsolatrendszerét, s ennek segítségével, a társadalmi kapcsolatháló-elemzés módszereivel szeretnénk választ adni a feltett kérdésekre. Munkánk ugyan nem genealógiai jellegű, de a genealógiára, mint segédtudományra, erőteljesen támaszkodik.

2014. június 26. Csütörtök. (17:00)

Adalékok a Rákóczi-szabadságharc korának felső-magyarországi katonai archontológiájához. (Sáros, Szepes és Zemplén vármegye várkapitányai, helyőrségparancsnokai.)

Előadó: Oláh Tamás (osztályvezető főlevéltáros, MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár, MHGT)
Az ülést vezeti: Kovács Eleonóra (főtitkár)

A Rákóczi-szabadságharc időszaka a kora újkori magyar hadtörténetben egyfajta korszakhatárként is felfogható, ugyanis a középkori eredetű várak, a reneszánsz erődített kastélyok katonai jelentősége végleg lehanyatlik, de átalakul a fallal övezett szabad királyi városok katonai szerepköre is. Felső-Magyarország területén azonban ezek közül az erősségek közül több is katonai funkciót lát el, helyőrségeket fogad magába.

A várak, kastélyok, szabad királyi városok, vagy egyes mezővárosok helyőrségeinek, helyőrség-parancsnokai személyének, életútjának feltárása azonban nem történt meg teljes körűen, így a témakör kutatása új adatokkal szolgálhat, nemcsak a korszak császári-királyi és kuruc katonai archontológiájához, karrierkutatásához, de az érintett személyek, családok, valamint az adott települések történetének jobb megismeréséhez is.

Az előadás és a várhatóan ez év folyamán elkészülő tanulmány és adattár három egykori felső-magyarországi vármegye katonai archontológiájának e speciális szeletét próbálja meg bemutatni. A választás azért esett e három vármegyére, mivel az előadó eddigi Rákóczi-szabadságharc kori kutatásai során ezekre vonatkozóan talált a legtöbb olyan adatot, amelyek nem, vagy kevéssé ismertek a katonai archontológiai kutatások szempontjából, és gazdagítják a történeti Felső-Magyarország család- és helytörténetét is.

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2013. II. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack-termében tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

Részletes program:

2013. szeptember 26. Csütörtök. (17:00)

Kapcsolatrendszerek szerepe a házassági stratégiákban

Előadó: dr. Örsi Julianna (ny. múzeumigazgató, Túrkeve, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Harmath Arisztid (elnök)

2013. október 31. Csütörtök. (17:00)

150 év a gyarmatáru-kereskedelemben. A Hoffmann József cég és a család története.

Előadó: Török Róbert (muzeológus, a Magyar kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóhelyettese, Budapest, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Kollega Tarsoly István (alelnök)

2013. november 12. Kedd. (17:00)

Tisztújító közgyűlés

2013. november 28. Csütörtök. (17:00)

A Kolleisz család címereslevelei

Előadó: Avar Anton (segédlevéltáros, MNL Országos Levéltára, Budapest)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (főtitkár)

2013. december 12. Csütörtök. (17:00)

A cigányprímás és a hercegné: Rigó Jancsi és Clara Ward botrányos házassága

Előadó: Katona Csaba (történész, a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének munkatársa, Budapest)
Az ülést vezeti: Kovács Eleonóra (főtitkár-helyettes)

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2013. I. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack-termében tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

Részletes program:

2013. január 31. Csütörtök. (17:00)

„Egyedül a diktatúra ellen” – Krassó György, a magányos harcos élete

Előadó: dr. Harmath Arisztid (genealógus, az MHGT elnöke)
Az ülést vezeti: dr. Spilenberg-Diószegi György (titkár)

2013. február 28. Csütörtök. (17:00)

Az úgynevezett Kossuth-címer

Előadó: dr. Bertényi Iván (prof. emeritus, ELTE-BTK, az MHGT díszelnöke)
Az ülést vezeti: dr. Harmath Arisztid (elnök)

2013. március 28. Csütörtök. (17:00)

Hajdúsági települések kollektív jelképhasználata a 16–20. században

Előadó: dr. Szálkai Tamás (levéltáros, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Debrecen, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (főtitkár)

2013. április 25. Csütörtök. (17:00)

Új módszerek – új lehetőségek. A prozopográfia új módszerei és kapcsolata a hagyományos genealógiával, archontológiával.

Előadó: dr. Pálmány Béla (a Magyar Országgyűlés Irattára és Levéltára ny. vezetője, Budapest)
Az ülést vezeti: Kovács Eleonóra (főtitkár-helyettes)

2013. május 30. Csütörtök. (17:00)

A Sánkfalvi-címer és a majmok kérdése, avagy: Mi fán terem a majom a középkori Magyarországon?

Előadó: Nyilas Eszter (egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba)
Az ülést vezeti: Debreczeni-Droppán Béla (titkár)

2013. június 27. Csütörtök. (17:00)

A Lónyay család egy családtörténész szemével

Előadó: Gudenus János József (családtörténeti író, a PIM ny. munkatársa, Budapest, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Kollega Tarsoly István (alelnök)

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2012. II. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack-termében tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

Részletes program:

2012. szeptember 27. Csütörtök. (17:00)

A csáthi Gábriel család abaúji története

Előadó: Evva Margit (az Abaúji Honismereti és Helytörténeti Egyesület elnöke, Encs, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Harmath Arisztid (elnök)

2012. október 25. Csütörtök. (17:00)

Pegazus-címerek

Előadó: dr. Gyulai Éva (egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Miskolc, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (főtitkár)

2012. november 29. Csütörtök. (17:00)

Címereslevelek feldolgozása a Magyar Országos Levéltárban

Előadó: Avar Anton (egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba)
Az ülést vezeti: dr. Kollega Tarsoly István (alenök)

2012. december 13. Csütörtök. (17:00)

Hamerli – a világhírű kesztyűs dinasztia története és irathagyatéka

Előadó: Márfi Attila (főlevéltáros, Baranya Megyei Levéltár, Pécs, MHGT)
Az ülést vezeti: Debreczeni-Droppán Béla (titkár)

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2012. I. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack-termében tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

Részletes program:

2012. január 26. Csütörtök. (17:00)

Sorsunk és történelmünk az anyakönyvek lapjain

Előadó: dr. Harmath Arisztid (genealógus, az MHGT elnöke)
Az ülést vezeti: dr. Spilenberg-Diószegi György (titkár)

2012. február 23. Csütörtök. (17:00)

Államcímerünk pajzson kívüli elemei

Előadó: dr. Bertényi Iván (prof. emeritus, ELTE BTK, az MHGT díszelnöke)
Az ülést vezeti: Debreczeni-Droppán Béla (titkár)

2012. március 29. Csütörtök. (17:00)

Ami az „Anyakönyvi kutatások lehetőségei Kárpátalján” című előadásomból kimaradt

Előadó: dr. Botlik József PhD (történész, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
Az ülést vezeti: dr. Kollega Tarsoly István (alenök)

2012. április 26. Csütörtök. (17:00)

A Szeri Pósafiak – egy előkelő köznemesi család szerepe az országos és megyei közéletben a 14–15. században

Előadó: Szaszkó Elek (tanár, PhD-hallgató, Budapest)
Az ülést vezeti: dr. Harmath Arisztid (elnök)

2012. május 31. Csütörtök. (17:00)

Bél Mátyás helye a honi genealógia történetében

Előadó: dr. Tóth Gergely PhD (tudományos segédmunkatárs, MTA Történettudományi Intézete)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (főtitkár)

2012. június 28. Csütörtök. (17:00)

A napló mint a családtörténet forrása – buktatók és bizonyosságok Slachta Etelka naplói alapján

Előadó: Katona Csaba (tudományos munkatárs, MTA Történettudományi Intézete)
Az ülést vezeti: Kovács Eleonóra (főtitkár-helyettes)

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2011. II. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack-termében tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

Részletes program:

2011. szeptember 29. Csütörtök. (17:00)

Az Aba nemzetség címerváltozatai a középkorban

Előadó: dr. Körmendi Tamás (adjunktus, ELTE, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Bertényi Iván (díszelnök)

2011. október 27. Csütörtök. (17:00)

Jegyzőgenerációk a Nagykunságban

Előadó: dr. Örsi Julianna (a néprajztudomány kandidátusa, ny. múzeumigazgató, Túrkeve, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (főtitkár)

2011. november 24. Csütörtök. (17:00)

A székesfehérvári királysírok – romkert – nemzeti emlékhely. Itt az ideje, hogy lássuk végre, milyen volt a középkori Magyarország koronázó fővárosa!

Előadó: dr. Siklósi Gyula (régész, Székesfehérvár)
Az ülést vezeti: dr. Harmath Arisztid (elnök)

2011. december 8. Csütörtök. (17:00)

A kaplonyi gróf Károlyi-sírbolt

Előadó: dr. Pandula Attila (egyetemi docens, ELTE, Budapest, az MHGT főtitkára)
Az ülést vezeti: Kollega Tarsoly István (alelnök)